Mák rendőrség, ópium háborúk és a mákos guba

Posted on Updated on

A kerti mák számunkra mindig fontos élelmiszernövény volt, gondoljunk a mákkal ízesített ételeinkre, mint pl. a pozsonyi kiflire, a mákos gubára, a mákos palacsintára, a zserbóra stb.

Mit profitálhat a szervezetünk a mákból?

A mák gubója egy latex-szerű anyagot valamint különböző alkaloidákat tartalmaz, -ebből vonják ki a morfint, kodeint, papaverint stb.; a magasabb alkaloida-tartalmú mákfajták adják az ópiumgyártás alapanyagát. A mák magja, a mák olaja főzéshez és gyógyszerkészítésre egyaránt alkalmas, és ami érdekes, hogy a mákból készült kivonat röntgen sugárzás elleni kontraszt anyagként is jól bevált! A mákolaj magas foszfortartalma miatt elősegíti a kalcium felszívódását és a csontokba való beépülését. A mákban sok E-, C, és B-vitamin található. Emellett rengeteg cinket is tartalmaz, ami a növekedést és a fejlődést befolyásoló enzimek ko-faktora, illetve az immunrendszer támogatásában is nagy szerepe van. A pipacs is a mákfélék családjába tartozik, s mivel alkaloidot tartalmaz, gyulladáscsökkentő, fájdalomcsillapító és anti-mikrobiális hatású. Elsősorban a torokgyulladás csillapítására alkalmazzák, pl. a Strepsils alapanyaga is a pipacsból származik.

Tehát a mák fontos élelmiszer- és gyógynövény. Magyarországon, akárcsak a világ többi részén a termesztése szigorúan szabályozott. Nálunk saját használatra 499 m²-ig termelhető alacsony ópium tartalmú mák, mely nem haladja meg a 0,06%-ot. 500 m² felett és 0,06%-ot meghaladó ópium tartalmú fajta esetén (ipari mák), mindenki köteles bejelenteni és engedélyt kérni a termesztéséhez a magyar Országos Gyógyszerészeti és Élelmiszer EÜ Intézettől (OGYÉI). Élelmezési és díszítő mák célú értékesítés esetén a NÉBIH-től is. A nemzetség több faját (pipacs, alpesi mák, keleti mák, izlandi mák) dísznövényként, kifejezetten kertészeti célokra nemesítették ki.

A mák története

A pipacsot dísznövényként már k.e. 5000 évvel kultiválták Mezopotámiában. Az egyiptomi sírokban is rengeteg falfestményen örökítették meg. A görög mitológiában a mákvirág Demeterrel állt kapcsolatban, aki a termékenység és a mezőgazdaság istennője volt. A kulturális szimbólum eredete valószínűleg Mínoszból származik, mert a mák istennő szobrát a krétai Mínosz szentélyben találták meg. Az emberek hozzá imádkoztak, mert azt hitték, ha pipacsok nőnek a földjükön (a kukorica elterjedése után innen származott a későbbi elnevezése “kukorica mák”) akkor bőséges termésre számíthatnak.

A görög mitológiában Hypnos, Nyx és Thanatos,-az Éjszaka, az Álom és a Halál istenei voltak,-mindig együtt ábrázolták őket, szimbólumuk a mák volt. Az ókori görög feljegyzésekből megtudhatjuk, hogy a növényt egyes görög szigeteken a nők eutanáziára használták, hogy lerövidítsék az időt, amíg a természetes halál elragadja őket (mákfőzetet ittak). Hippokratész (460 –377) görög orvos, egyike volt azoknak, akik hangsúlyozták a mák gyógyító szerepét. Ő örökítette meg az utókor számára a különböző készítési módokat is. A mákból készült italt narkotikumként használta, kábító, hipnotikus, és katartikus fokozatait végig kísérletezte és lejegyezte. Azt is felismerte, hogy a növény főzésre, élelmiszer készítésre is alkalmas, különösen a magok.

Dioszkoridesz írta le elsőként, az 1. században a mák taxonómiáját. Ő különbséget tett a különböző mák fajták között, úgymint a “termesztett ” vagy “kerti” pipacsok között. Ezen a kategórián belül további két típust különböztetett meg, a fekete és a fehér magvúakat. Történészek, biológusok következtetései alapján ez a fajta lehetett a Papaver somniferum. Más fajok is ismertek voltak. Dioszkoridesz a “virágzó” mákot erős hipnotikus tulajdonságai miatt tartotta fontos növénynek. Ez volt valószínűleg a Papaver hybridum. Végül, a “vad mák”, ahogy ő nevezte, talán a Papaver Orientale lehetett.

Később az idősebb Plinius, római történész, egy újabb “köztes” máktípust fedezett fel, (a vadon élő és a termesztett mák között), ez volt a Papaver rhoeas. Az orvosi alkalmazásai során a leveleket kipréselte és a mák kapszulákat vízben felforralva egyfajta gyümölcslevet készített belőlük, ezután egy deszkán alaposan szétdörzsölte-morzsolta, majd kiszárította, végül labdacsokat készített belőle. Ezeket a termékeket használták régen, nagyjából ugyanolyan módon, mint ma, az alvászavarok, emésztési zavarok és a légzőszervi problémák enyhítésére.

Egy évszázaddal később Galen a különféle máktermékek különböző alkalmazásait még részletesebben elemezte. Azt írta, hogy a belőlük készült ópium a legerősebb butító szer, érzékeket tompító és alvást indukáló. De megállapította, hogy a mák ugyanakkor kiváló különböző betegségek kezelésére, beleértve a szembetegségeket-és a tüdőgyulladást is.

Harc a mákért

Az első (1839–1842) és a második Ópiumháborúk (1856 –1860) Kína és Nagy-Britannia között az egymást követő kínai császárok arra irányuló kísérletei miatt törtek ki, hogy megakadályozzák az ópium növekvő behozatalát az országban. A kábítószer kereskedelem ugyanis nem titokban, hanem az egyes államok közreműködésével, nyíltan zajlott. A kereskedelmi jogokat hatalmas társaságok birtokolták (pl. a Brit Kelet-indiai Társaság, vagy a holland és francia társaságok). A monopolhelyzetben lévő társulások hatalmas jövedelmet húztak, különösen a kábítószernek a brit Indiából Kínába irányuló exportjából. Kína ennek az exportnak a katasztrofális gazdasági és egészségügyi következményei miatt be akarta tiltani azt. Nagy-Britannia 1840-ben kirobbantotta az első ópiumháborút, amit később még egy követett. E háborúk következményei voltak azok az egyenlőtlen szerződések, amik Kínát félgyarmati státusba taszították.

Az 1. háború: Az európaiak, Angliával az élen a kábítószer nagy részét saját, ázsiai gyarmataikon termesztették. 1840-ben Tao-kuang, kínai császár betiltotta az ópium kereskedelmét, az országba bekerült ópiumot Lin Cö-hszü császári biztos elkoboztatta a kereskedőktől. Az angolok válaszként hadihajókkal felvonultak Kína partjainál és kirobbantották az első ópiumháborút. A kínai hadsereg hatalmas technikai hátrányban volt, legalább tízszeres létszámbeli fölénye ellenére (több mint 200 ezer harcosuk volt, szemben a britek 12-13 ezer angol és 7 ezer indiai katonáival).

Az angolok rövidesen bevették Kuangcsout (1757-től az egyetlen törvényes külkereskedelmi kikötő Kínában Kanton volt), elfoglalták Sanghajt, Csencsiangot és Nankingot. Kína elvesztette a háborút, kénytelen volt engedélyezni a kereskedelmet, 1842-ben Hongkong brit fennhatóság alá került. Daoguang császár próbálta visszaszorítani az ópium terjedését, a mák termesztését, de nem sok sikerrel. A háborút az 1842. augusztus 29-én elfogadott egyenlőtlen szerződés, a nanjingi egyezmény zárta le, ebben azonban nem is utalnak az ópiumkereskedelemre. A szerződés főbb részei: Kínát 21 millió dollár jóvátétel fizetésére kötelezték, és 5 kikötőjét meg kellett nyitnia a külföldi kereskedők előtt.

A Csing-dinasztia 1912-es bukásának nyitánya a 2. ópium-háború volt. Kína végzetesen meggyengült, a Csingek bukása elkerülhetetlen volt, melyet csak az ország hatalmas mérete és az európai hatalmak érdekei akadályoztak meg. A kereskedelem tovább folytatódott, egyes ópiumkereskedők tetemes vagyonra tettek szert. Anglia haszna az ópium-kereskedelemből rövidesen évi több millió fontsterling lett. Egyes indokínai országok az állami bevételük nagy részét az ópium-kereskedelemből nyerték. A környező országok is kihasználták az ópium nyújtotta lehetőségeket, ahol nem termelték azt, ott óriási adóval sújtották a kereskedelmet, máshol a feldolgozás révén tettek szert hatalmas pénzösszegekre. Az ópium-háborúkat követően az európai nagyhatalmak sorra szereztek meg tengerparti kínai területeket, ahol kereskedelmi lerakatokat építettek ki. A birodalom méretének köszönhetően egy állam sem tudta az egész területet az uralma alá vonni, ehelyett ún. koncessziós területeket hoztak létre (ahonnan sértő szövegű táblákkal olykor ki is tiltották a kínaiakat, például Sanghajból). Ez volt az ún. félgyarmati státusz. A kínai hatóságok jogköre még saját területen is rendkívül korlátozott volt, így pl. ha európai követett el bűncselekményt, bármennyire is nyilvánvaló volt a bűntett, ha az európai hatóságoknak nem volt tudomásuk róla, illetve nem volt semmit bizonyítékuk, akkor a bűncselekmények büntetlenek maradtak.

A 19. század első felében a mák magolaj fontos élelmiszer-ipari növény lett, de a nagybani termelése nem kezdődött el Európában a 19. század közepéig. Az első gyár, ami mák gyógyszer feldolgozásra specializálódott 1928-ban épült. Ma több mák fajtából (morfin és kodein tartalma miatt) fontos gyógyszerek készülnek. Ausztrália, Törökország és India gyártja a legtöbb mákból készült gyógyszert, utána az Egyesült Államok, az Egyesült Királyság, Franciaország, Ausztrália és Magyarország.

Az Egyesült Államokban az ópium gyártása jogellenes, mint maga a virág birtoklása vagy termesztése is, azonban, ha a pipacsot konyhai használatra vagy díszítő célból termesztik nem számít büntetendő cselekménynek. Az 1942-ben bevezetett ópium mák kontroll törvény vezetett a “Mák forradalomhoz”, melynek kapcsán kisebb háború tört ki a kaliforniai gazdák és a szövetségi kormány között. Ma a máktörvény és a végrehajtása továbbra is ellentmondásos, így még mindig napirenden vannak az összecsapások a kertészek és “a mák rendőrség” között.

Noha minden évben 800–1000 tonna indiai ópiumot dolgoznak fel, ez az egész világon csak az ópiumtermelés 5%-át jelenti; a többség továbbra is illegálisan keletkezik.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s