A francia utat vagy a spanyolt tegyük meg az idén?

Posted on Updated on

A Szent Jakab-út (spanyol neve el Camino de Santiago után El Caminó-nak is nevezik) ősrégi zarándokút, mely a kelta időkben a Tejút szimbóluma volt. A mai zarándoklat Spanyolország, Galicia tartományának fővárosába, Santiago de Compostelába vezet. A hagyomány szerint az itteni székesegyházban vannak az Idősebb Szent Jakab apostol földi maradványai. A legenda szerint Szent Jakab holttestét hajón hozták Jeruzsálemből – az ottani keresztényüldözés elől – Észak-Spanyolországba. Itt azon a helyen temették el, ahol most Santiago de Compostela található.

Jeruzsálem és Róma után Santiago de Compostela a keresztény zarándoklatok egyik legfontosabb célpontja. A középkortól kezdve, mikor a Szentföldre menő zarándoklatok veszélyessé váltak, a Camino szerepe felértékelődött. A Szent Jakab-út 1993-tól az UNESCO Világörökség részét képezi. Ma már nemcsak kifejezetten vallásos emberek indulnak el, hanem azok is, akik különféle fogadalmakat tesznek valamilyen cél elérése érdekében. Az 1980-as évek második felétől kezdve a Szent Jakab-út reneszánszát éli. Az egész világból érkeznek ide zarándokok, hogy a Caminót, vagy annak egy részét végig járják.

Compostelába nemcsak egy kiindulópontból lehet eljutni, viszont az út fő része azonos. A zarándokút jelvénye a fésűkagyló (Szent Jakab kagyló), melyet az oda vezető úton mindenütt felfestve megtalálhatunk. Az út mentén a bencések kórházakat és rendházakat építettek.

1993-ban július 25-e, Szent Jakab ünnepe vasárnapra esett, ezért ún. Szent év volt. Ebben az esztendőben Galícia tartomány különös figyelmet fordított az útra, elindította a Xacobeo 93 nevű kampányt, melynek keretében számos zarándokszállást, útjelzőt felújítottak. A 2004-es szent évben a zarándokok száma megközelítette a 180.000-et. 2016-ban, 278.041 vándor érkezett meg Santiago de Compostelába, s állították ki számukra az út teljes vagy részleges megtételét igazoló oklevelet, a Compostelát.

Via Francigena-a francia út

Kevesebben ismerik, vagy egyáltalán nem is hallottak a”Via Francigena” (“az út, ami Franciaországból jön”) vagy “Via Romea Francigena” (“a Rómáig vezető út, ami Franciaországból jön”) ősi zarándok útvonalról, mivel nem annyira publikált, mint a Szent Jakab út. Pedig a középkorban itt állították fel a Szent Földhöz vezető állomáshelyeket (a kiindulási pont a Canterbury székesegyház volt). Ma az út Anglián, Franciaországon, Svájcon és Olaszországon keresztül vezet. Régen ezen az úton lehetett legegyszerűbben eljutni a Szentszékhez (A Szentszék szűkebb értelemben a római pápa hivatalát jelöli, tágabb értelemben a pápát és a Római Kúria különböző intézményeit) illetve a Péter-Pál apostolok sírjához.

A másik különbség a Via Francigena és az El Camino között, hogy a VF-et nem csak egyetlen úton lehet végig járni. Ezeket a különböző elnevezései is bizonyítják, mert a latin neve Iter Francorum, azaz frank útvonal volt (ami északról Rómába vezetett) volt. Később, 725-ben, Willibaldi, eichstätti püspök (bajor volt) lombard útként dokumentálta. Olaszországban és Angliában viszont Chemin des Anglois (angol út), vagy Chemin Romieux (római út) néven vált ismertté. Via Francigena-ként először az Actum Clusio pergamen említette meg, 876-ban. Az irat Monte Amiata városában, a San Salvatore apátságban, Toszkánában található.

Híres VF zarándokok

880-ban a welszi Rhodri Mawr járta végig jótékonysági célból a VF-et (VF=Via Francigena), majd őt követte az unokája, 945-ben. Mindketten életük vége felé zarándokoltak el Rómába, de azt nem jegyezték le, hogy a szárazföldi utat választották-e vagy a veszélyes, kalózok által fenyegetett tengeri útvonalat, a Gibraltáron keresztül.

A következő zarándok, a canterbury-i érsek, Szigorú Sigeric volt, aki cirka 990-ben zarándokolt Canterburyből Rómába, és vissza. Sigeric az útjáról aprólékos feljegyzést készített, amiből kiderült, hogy pl. a vissza útja 80 szakaszból állt, ami azt jelenti, hogy átlagosan mintegy 20 km-t tettek meg naponta az 1,700 kilométerből. Ő Rómából indult el annak érdekében, hogy megkapja a palliumot.

Egészen bizonyos, hogy a 11. század végén élt bencés rendi szerzetes, William, több alkalommal is megtette a VF utat, de ő St-Thierryből ment Rómába. A feljegyzései szerint a vissza útja a tengeren, a dél-nyugati szélnek köszönhetően gyorsabbnak bizonyult (az ellenkező irányban haladó út a Földközi-tenger lett volna, ami egy nagyon hosszú út).

Később egy izlandi utazó, név szerint Nikolás Bergsson járta végig a VF-et, 1154-ben, majd a francia Philip Augustus 1191-ben. Két eltérő útleírás született, mint ahogy a 13. században élő Matthew Paris feljegyzése a Historia Anglorum is egy teljesen más útvonalat jelölt meg.

Az utókorra maradt írásos emlékek tehát azt bizonyítják, hogy a Via Francigena zarándokai számos útvonal között választhattak, aszerint, hogy a politikai helyzet miatt melyik volt biztonságosabb, na meg függött az évszaktól, időjárástól és az is sokat nyomott a latba, hogy éppen melyik szenthez kapcsolódó hely vagy szentély volt népszerű. Az utazók általában az Alpokon vagy az Appenineken keresztül vágtak neki a nagy útnak, de legtöbben a lombardok által finanszírozott területet választották, mert azok nemcsak jól karban voltak tartva, de a lombardok gondoskodtak az arra haladók biztonságáról is. Így hozták létre a római úttól északra vezető kereskedelmi útvonalat, mellyel sikerült kikerülniük az ellenséges városokat, mint például Firenzét. A lombárdok egy másik fontos szempontja ráadásul az volt, hogy a via Francigena ne kössön össze városokat, hanem inkább az apátságok mellett vezessenek el. Később a kereskedelem modernizálása miatt azonban lankadni kezdett az érdeklődés a VF iránt.

A VF zarándok utat úgy cirka 2 évtizeddel ezelőtt kezdték ismét felfedezni, miután már sokan végig járták a Szent Jakab utat. Ez arra inspirálta a VF olasz szerelmeseit, hogy életre hívjanak egy hálózatot, a vallási, helyi kormányzati szervekkel, pl. a Vatikánnal együtt működve és próbálják meg rekonstruálni az eredeti, hiteles útvonalat.

Ma a legtöbb zarándok a Sigeric érsek által dokumentált útvonalat követi, gyalog, lóháton vagy kerékpárral (de fordított sorrendben, tehát Canterburyből Rómába). A csatorna melletti első falutól, Wissanttól kezdve a zarándokút állomásai a következők: Gisne, Teranburh, Bruaei, Atherats, mielőtt folytatnánk a Reims, Châlons-sur-Marne, Bar-sur-Aube, Langres, Besançon, Pontarlier, Lausanne-Saint-Maurice.

Saint-Maurice-tól keresztül kell haladni Great St Bernard Pass Aostáig, Aosta után Ivrea, Vercelli, Pavia, Fidenza, Pontremoli, Filatteria, Aulla, Luni, Lucca, San Gimignano, Poggibonsi, Siena, San Quirico, d’Orcia, Bolsena, Viterbo és Sutrin kell keresztül menni, mielőtt eljutnánk Rómába.

Ha Rómát választjuk kiindulási pontként, akkor az utat egy hosszú szakaszon a Via Appia mentén kell követni, vagy a párhuzamosan haladó Via Latiná-n, aztán Beneventóba érve a Via Traianán keresztül a Campanian Apennineken vagy a Dauniai-Appennineken lehet átkelni. Az utóbbinál a híres Crepacore erődítmény áll. Ez az erődítmény valaha a jeruzsálemi lovagok birtokában volt, akik a múltban elkísérték és biztosították a zarándokokat a kanyargós hegyi utakon. Az út innen Troiába vezet, a Tavoliere delle Puglie magas síkságában, majd Bari, Brindisi és Otrantot elhagyva, a Szent Föld főbb kikötőibe jutunk el. Az utolsó szakasz, a déli útvonal, Rómából, a pugliai kikötőkön keresztül megy Jeruzsálembe.

A Via Francigena 1994-ben megkapta a Kulturális út címet, 2004-ben pedig a Legfőbb kulturális út címet.

2010-ben James Saward-Anderson és Maxwell Hannah 58 nap alatt futotta végig a VF-et. Egy 2012-es felmérés szerint 1200 zarándok tette meg a via Francigena-t abban az évben. Az alacsony létszám egyik oka a megfizethető olcsó szállások, és egyéb szolgáltatások hiánya volt. Ezért Olaszországban 2013-ban megkezdődött az infrastruktúra kiépítése. Egyes kolostorok spedali-kat, olcsó zarándok szállásokat hoztak létre. A spedali azonban csak azokat fogadja be, akik érvényes zarándok útlevéllel rendelkeznek, és általában csak egy éjszakát lehet ezekben eltölteni. Néhány helyen étkezésre is van lehetőség. Ezt a kezdeményezést főként Toszkána régiója támogatta, amely 400 km-t foglal magába a VF-útból. A tervbe bevonták az útvonal mentén elhelyezkedő más helyi hatóságokat is. Hasonló ösztönzésként Toszkána hirdette meg az együtt működést az Opera Romana Pellegrinaggi-val (ORP), ezen kívül a Vatikán is ösztönzi az embereket az út megtételére.

Gyalogosoknak ajánlott az EuroVelo-EV5 bicikli út. Bár ez az EuroVelo út eltér a Sigeric úttól és a Via Francigena Associationtól is.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s