Síelés utáni party az Alpokban

Posted on

A Bajor-Alpok Németország legbámulatosabb hegyvidékei közé tartozik. Az alpesi hágókon és hegyi tavak partján kígyózó útvonalakat követve mélyen behatolhatunk a hegyi barlangokba. A természet azonban csak a számtalan látnivalók egyike. A Németország téli sportjának központjában a síeléstől kezdve a snowboardozásig minden kipróbálható. De az egyéb kulturális programokban sincs hiány. A Lüftlmalerei (levegőben festők) freskók optikai illúziója, Őrült Lajos király palotái, Richard Strauss villája (ma múzeumként működik), a barokk és rokokó templomok belsői mind megérnek egy látogatást. Az ínyencek pedig megkóstolhatják az allgaui sajtot, a sváb galuskát, a friss halakat és vadakat.

Werdenfelser vidéke

A Zugspitze, Garmisch-Partenkirchentől délnyugatra fekszik. 2962 m tengerszint feletti magasságával Németország legmagasabb hegycsúcsa. Az Alpokban jól nyomon követhető, hogy mind a völgyeket, mind az alpesi előtereket erősen befolyásolta az utolsó jégkorszak. A tavak által részben kialakított felszínt a gleccserek faragták ki. Később a tavak elmocsarasodtak, így a korai vaskorban ezt a hatalmas területet az illírek lakták. Már ebben a korai szakaszban is szoros kapcsolat volt a mai felső Olaszországgal a jelenlegi Brenner-Scharnitz útvonallal. Kb. i.-e. 500-ban kelták szállták meg a Werdenfels régiót és összekeveredtek az őslakossággal. A rómaiak viszont i.e. 15-ben meghódították a területet és hozzácsatolták Raetia tartományhoz. Így történhetett meg, hogy a települések a mai napig őrzik a római korban kapott illír vagy kelta neveket, pl. Veneto folyó-, Partenkirchen-Partanum, Isar-Isara. A kereskedelmi útvonal i.sz. 195 óta létezik. A via Claudia Augusta, Augsburgon keresztül Partenkirchen, és Mittenwald felé a Brenner-hágót is magába foglalta. A római út végállomása Partanum volt, az elődje a mai Partenkirchennek. A Római birodalom összeomlása után, majd a népvándorlás idején a bajuvárak rendezték át a völgyet. Az 1180-ban Ottó Wittelsbach herceg által építtetett Werdenfels kastély, ma Partenkirchentől északnyugatra található. 1294-ben a herceg leszármazottjai az irányítást átadták a freisingi püspöknek, s mivel ezen a területen vezetett keresztül egy fontos európai kereskedelmi útvonal, a freisingi érsekség lehetővé tette, hogy a Werdenfels megyében élő lakosság hosszú ideig bőségben éljen. Az újkor szintén jelentős gazdasági fellendülést eredményezett, mely következtében a Werdenfels vidék erősebb kereskedelmi kapcsolatokat épített ki Olaszországgal és a fuggerekkel. 1889-ben a vasútvonal létesítésének köszönhetően a turisták már vonattal tudtak ide látogatni Münchenből. Az advent és egyéb események aztán újabb bevételi forrást eredményeztek.

Werdenfels múzeum

A Zugspitze árnyékában, a keskeny Partnachen patak két oldalán egymással szembenéző Garmisch és Partenkirchen ikervárosa Németország leghíresebb síterülete. A két várost az 1936-os téli olimpia idején egyesítették, de még ma is őrzik eltérő karaktereiket, nevezetesen Garmisch kozmopolita, míg Partenkirchen régimódi, alpesi hangulatú. A sok, szép festett homlokzatú ház mellett, ha ráuntunk a síelésre, vagy hegymászásra érdemes megtekinteni az 1895–ben, Garmischban létesített Werdenfels Múzeumot. A privát gyűjtemény egy 17. századi kereskedő házban kapott helyet és a Werdenfels régió történetét, kulturális életét mutatja be. Itt aztán összeáll a kép, mert a régi okiratokból megtudhatjuk, hogy Werdenfelser land a felső-bajorországi területet foglalja magába, a Bajor Alpok egy részével együtt, Mittenwaldtól-Farchantig. Ez a terület a középkortól, a harmincéves háborúig nem a bajor herceghez, hanem a freisingi püspökség alá tartozott. A régió eredeti nevét a Werdenfels kastélyról kapta (lsd. Ottó Wittelsbach), ami Észak-Garmisch-Partenkirchenben található. A kastély szerepe főleg a katonai, és a kereskedelmi útvonal biztosítása, illetve a védelme volt, amely a Loisach völgyhöz kapcsolódó kereskedelmi állomásokat jelentette, Olaszországot és a Felső-Bajorországot is beleértve. Aranyföldnek is nevezték ezt a vidéket, mert a középkorban a Garmischban lévő Rottstraßen vezetett a kereskedelmi út, egészen Augsburgig. Ennek a területnek lett aztán a kulturális központja Garmisch-Partenkirchen. De sok település, mint Wallgau, Krün, Mittenwald, stb. is Werdenfelserhez tartoznak, az Ammertali területeket is beleértve a Loisach és az Ammer völgyi városokkal, folyókkal együtt (Roper, Ettal, Oberammergau, Unterammergau) a, Bayersoiener t-Staffelsee-Riegsee tavak). A múzeumban a 2. emeleten vallásos középkori tárgyakban, festményekben, fafaragásos oltár remekművekben gyönyörködhetünk, míg a 3.-4. emelet a paraszti életet, az 5. a farsangi szokásokat mutatja be. S ha a sok élmény után megéhezünk a helyi vendéglők egyikében érdemes megkóstolni egy vad vagy halételt. Én az utóbbit választottam és nem csalódtam a mustáros szószban, párolt zöldségekkel elkészített fehér húsú halételben, ami mennyei volt.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s