Május elseje Szent Efizió napja

Posted on Updated on

Május elseje, a munka ünnepe, mely a legtöbb országban hivatalos állami szabadnap, kivéve az Amerikai Egyesült Államokat és Kanadát, ahol a munkát szeptember első hétfőjén ünneplik.

Május elseje hasonló tartalommal katolikus egyházi ünnep is, 1955 óta, amikor XII. Piusz pápa a május elsejét „Szent József, a munkás” ünneppé emelte. Az ugyanerre a napra eső ősi, európai pogány ünnepek, mint például a Beltane, vagy a hagyományok, mint a májusfa állítása viszont más eredetűek és tartalmúak.

A szardíniai naptárban viszont május elseje nem a munka ünnepe, hanem Szent Efisio- Sagra di Efisio napja (a sagra jelentése fesztivál, ünnep, felvonulás, megemlékezés), melyet 1657 óta mindig ezen a napon tartanak. Annyi csak a változás, hogy az évszázadok során a Szent Efisio nap vallásos színezete összekeveredett a világival; a liturgia a folklórral; a kitörő öröm, a magasztos ünnepélyességgel. Így mindenki megtalálja benne azt, amit éppen akar.

Efisio di Elia

Ephysius/ olaszul Efisio di Elia (245-313) egy valójában létező személy volt. A történetírók szerint, talán szíriai származású férfi, egy biztos, hogy Diocletianus császár egyik tisztjeként vették lajstromba a pretoriánus gárdában. A Szent története úgy kezdődött, hogy 313-ban egy büntető expedícióval Szardínia fővárosába, Cagliariba küldték, hogy leverje a helyi lázadást. Az oda vezető útja során azonban látomása volt, Pál apostolhoz hasonló, amikor az Damaszkusz felé tartott. Ennek hatására Efisio felvette a keresztény hitet, ami persze a Római Birodalomban tiltott vallás volt. Amikor később a katona nem volt hajlandó lemondani róla, letartóztatták, megkínozták, majd Nora városban,-húsz-egynéhány mérföldnyire Cagliaritól-lefejezték. A legendát megőrző embereknek 800 év múlva jutott eszébe, hogy a mártíromság helyén, Norában egy szép, román stílusú templomot építsenek a tiszteletére (1102-ben).

Szent Efisió, az 1650-es pestis járvány után vált igazándiból Cagliari védőszentjévé. A történet úgy kezdődött, hogy az 1650-es évek elején a pestis elérte Cagliarit is. A korabeli feljegyzések szerint amikor a 20,000 lakosból 12,000–en meghaltak,-ez durván azt jelentette, hogy a fekete halál naponta 200 emberéletet követelt,-a város elöljárói, a helyi papokkal egyetemben fogadalmat tettek Szent Ephysius szobra előtt, hogy ha a halálesetek abba maradnak, ünnepélyes körmenetet fognak rendezni a tiszteletére minden évben, Cagliaritól Noráig és vissza. Az imának azonnali foganatja lett, mert a pestis járvány csoda módon véget ért. 1657-ben rendezték meg az első Szent Efisio napot, és azóta minden évben (kivéve 1917-et, amikor a nemzetközi helyzet miatt betiltották a nyilvános felvonulásokat) sor kerül a történelmi processzióra, ami akkora csinnadratta és felhajtás kíséri, hogy még a szardíniai TV is közvetíti.Sant'Efisio

További csodatettek

Szent Efisió 1793-ban, egy francia flotta elleni harcban ismét megmutatta csodatévő képességét. Nevezetesen, amikor a francia invázió hírére a város elöljárói a Szent szobrát a kikötőbe szállították, ott arccal a tenger felé fordították, megtörtént a csoda: A fagyos, de korábban enyhe januári időjárás hirtelen megváltozott, nagy erősségű, viharos szél száguldott át a Golfo di Angelo-n. A francia hadsereg a tomboló vihar láttán megtorpant, de később Truguet admirális, a vezérük, mégis parancsba adta a földi csapatok partra szállását. A tengert a szél azonban egyre jobban felkorbácsolta, ezért a katonák a parancsot megtagadva hamarosan visszafordultak és szétszóródtak a Poetto kikötő közelében. Truguet admirális ekkor ágyúval próbálta bevenni a szardíniai királyság fővárosát. De végül a dühöngő vihar megakadályozta benne, és a franciák távoztak. St Ephysiusnak eme csodatettét emléktábla őrzi, a szépen egymásra helyezett ágyúgolyók pedig a franciák csúfos vereségét. Hogy mekkora becsben tartják Szent Efisius szobrát arra további példa, hogy 1943-ban, amikor az angol-amerikai bombázások során Cagliarit teljesen lerombolták, a szentet egy tejeskocsi rakterében menekítették biztonságos helyre.

Nos, tehát ennek az éves fogadalomnak a megújítása áll a Cagliariban zajló május elsejei nagy felvonulás és ünnepség középpontjában. Az esemény olyan világra szóló szenzáció, melyre, akárcsak az október fesztre, már egy évvel az ünnep előtt kell jegyet váltani. Ha rászánjuk az időt és némi pénzt, cserébe garantáltan varázslatos napban lesz részünk, (ahol a múlt jelenné válik, a jelen pedig múlttá), annak ellenére, hogy gyakran esik az eső ezen a napon, de ami érdekes, hogy mindig csak a Szent Efisius körmenet után. Újabb csoda!st-ephysiusAz ünnepnapnak 3 fontos eseménye van, két identitása (vallásos és világi) és egy végállomása (a főtér). A három fontos esemény: a lovastorna, a jelmezes felvonulás és a vallásos körmenet. Az egyéni érdeklődéstől függően lehet a helyszínt kiválasztani, ha azonban valakinek nincs konkrét prioritása, akkor a lovas bemutató megtekintésére a legalkalmasabb hely a viale Sant’Ignazio sarok, a via Don Bosco-n keresztül. A felvonulás elejét a képzett lovasok alkotják, valamint azoknak a szardíniai városoknak és falvaknak a képviselői, akiknek bármi közük van a lovakkal kapcsolatos foglalkozásoknak. Amikor megkezdődik a parádés felvonulás, a lovasok hagyományos kosztümben felsorakoznak. A büszke szardíniai férfiak a lovaikon úgy ülnek, mintha hozzá nőttek volna. Pompás lábszárvédőben, csizmában, kordbársony nadrágban és fehér ingben, mert ők egyfajta őrként szolgálnak a szent számára. A lovak nyakörvei, a nyergek mind-mind eredeti, a régi korokból megőrzött kellékek. Őket követik a nők, a gyerekek és az idősebbek, az ún. traccasban, egy ökör vontatású szekérben ülve, míg mások gyalog kísérik a menetet, a szardíniai faluk nevét viselő táblákat cipelve. A lovaskocsi vagy ökrös szekér virág girlandokkal van feldíszítve, a nők mesés népviseletekben pompáznak, a nézők meg gyönyörködhetnek a hímzett ruhák kaleidoszkópjában, a széles vászon szoknyákban és a nehéz arany fülbevalókban. Ha Szent Ephysius élne, őmaga is biztosan gyönyörködne bennük, mert a széparcú nők és lányok rengeteg tapsot kapnak, annak ellenére, hogy néha gőgös, mosolytalan arccal fogadják a nagy ovációt. Bárhogy is viselkednek, az egyszerű ruhába öltözött parasztok, akik mellettük gyalogolnak, elégedetten bólogatnak a feleségeik, leányaik, anyukáik reakcióin, ők büszkék rájuk.NőkEközben a Stampace-ben, a Szent Efisió volt börtönében lévő kriptában, ahol a lelkiség központja van (később Nóra városba, az efíziusi mártírság helyére került, egy bájos kis kápolna nélküli templomba, mely a tengerből emelkedik ki), meg a templom bekerített udvarában sok minden történik. A délelőtti misét már megtartották a Confraternity-be tartozó papok jelenlétében, akik kék, vagy szürke szerzetes kalapokban feszítenek, míg a magisztrátusok, a város elöljárói cilinderben, fecskefarkú kabátokban, aszerint, hogy mit követel meg a szerepük. A mise után felpakolják a szent szobrát egy hintóra, és már indul is a menet. Hatalmas ökrök húzzák a hintót, hogy alig fér ki a templomudvar kapuján. Amikor délben Szt Ephysius üveg és aranycirádás hintója végre kimanőverezik a kapun, megkezdődik a Szent utaztatása. A lovasgárdák elfoglalják a helyüket. Elöl a 3. ezred vágtat a Confraternity zászlaja alatt, majd az Alter Nos, akik az évente választott városi hatóságokat képviselőiből állnak. Az olasz polgármestert a dereka köré kötött tricolor zászló színeiről ismerni fel. A második lovascsapatba különböző tiszteket és tisztségviselőket válogatnak be, az ő lovaik általában lassabban lépdelnek mert tudják, hogy lovasaik nem túl gyakorlottak Ők is a távoli Norába kísérik a szentet a via Román keresztül. A menet közepén az Alter Nos tagok galoppoznak piros tunikában, szintén lóháton. Ők kardokat és mordályt is viselnek, a szörnyű múltra emlékezve, amikor a körmenetet még meg kellett védeni a szaracénoktól és a barbár kalózoktól, akik gyakran lecsaptak a felvonulókra a partmenti úton, Cagliaritól Noráig.

Pár óra múlva a Norából visszatérő menet a bársonnyal leterített tribünhöz igyekszik, amely a városháza előtt van felállítva. Ott vár a prefektus, a polgármester, az érsek, a meghívott díszvendégek, akik reggel óta figyelemmel kísérték a szent útját. Amikor visszatérnek a lovasok, a traccak, azaz a szekerek, a népviseletbe öltözött csoportok, a Szent Ephysius szobrot cipelő hintó megáll, pár bivalyerős férfi egy rúdon magasra emeli a szentet, hogy mindenki jól láthassa, ezután az érsek feláll és megáldja. Válaszként az Alter Nos tagjai meglengetik a kalapjukat. Kitör az ováció. Ezzel a szertartásnak vége, a város felett megszólalnak a templom harangok, a kikötőben meg a hajókürtök.A történelmi processzió virágszirom szórással zárul a via Román, a népünnepély viszont csak ekkor kezdődik és másnap reggel ér véget.

A Cagliariban dúló pestis járványt Manzoni örökítette meg híres könyvében, az I Promessi Sposi-ban (Megígérem).

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s