Alain Delon és a halálos átok

Posted on Updated on

Delon szerelmi élete és alvilági kapcsolatai gyakran adtak témát a botránysajtónak. A 60-as években Romy Schneider édesanyja, Magda Schneider (a Sissi című filmből ismert) heves kirohanásokat intézett Delon ellen. Azzal vádolta a sztárt, hogy miközben lányát teljesen a befolyása alatt tartja, férfiakkal is fenntart szerelmi viszonyokat. Delon állítólagos homoszexualitása ezután kedvelt pletykatéma lett, hiszen rajongott példaképei közül Clément, Visconti és Melville is melegek voltak. Alain ráadásul csak olajat öntött a tűzre olyan nyilatkozatokkal, miszerint „ha kedvem is támadna arra, hogy férfiakkal folytassak viszonyt, ugyan kinek tartoznék elszámolással? A szerelemben minden megengedett.” Amikor szakított Romyval Nathalie Delon kedvéért, akit viharos gyorsasággal vett feleségül, (mert a nő terhes volt), a nő múltja lett pletykatéma. Nathalie ugyanis a marseilles-i alvilágon keresztül ismerkedett meg Delonnal, és kapcsolatuk előtt prostituáltként dolgozott a korzikai keresztapának F. Marcantoninak.

Delon szerelmi afférjainál azonban nagyobb port kavart, amikor az 1960–1970-es években a színészt gyanúba keverték 3 szerb testőrének a meggyilkolásával kapcsolatban, de ami érdekes, hogy ezek a sohasem tisztázott halálesetek inkább használtak, mint ártottak Alain hírnevének.

Az első áldozat Milos Milosevics volt, akivel Delon Belgrádban egy befejezetlenül maradt francia film forgatása közben ismerkedett meg 1964-ben. Delon a jóképű férfit magával vitte Párizsba, és testőrként alkalmazta. Milos később Hollywoodban próbált szerencsét, ahol a férfit, 1966. január 31-én holtan találták Mickey Rooney feleségével, Barbarával együtt a Rooney-villa fürdőkádjában. A hivatalos rendőri jelentés szerint a féltékeny Milosevic lelőtte szeretőjét, majd magával is végzett, ám annak idején más verziók is lábra kaptak.

Milosevic utódja Delonnál, Milosevics legjobb barátja Stefan Markovics lett: az ő holttestét 1968. október elsején egy szemeteszsákban találták meg Párizs külvárosában, Yvelines-ben, egy meddőhányóban. Halántékát szétroncsolták, testét összekötözték és egy szemeteszsákba dugták. A testőr halála után a gyilkosság hátteréről a legkülönbözőbb teóriák keltek lábra, úgymint: Markovics kábítószerügybe keveredett, és a szerb drogmaffia végzett vele, akiket átvert.

A második elmélet szerint Delon állt bosszút rajta, akinek a “gorillája” volt, mert tudomást szerzett Markovics és az akkori felesége, Nathalie viszonyáról. A bulvársajtó egy időben azt a hírt röppentette fel, hogy Anthony Delon valódi édesapja a Delonra meglehetősen hasonlító Markovics volt! Szárnyra kapott az a verzió is miszerint Alain Delon kapcsolatba lépett 2 francia gengszterrel, Z. Bimbóval és Petit Renével és azok tették el Markovicsot láb alól. Hogy ez igaz volt vagy sem, nem tudni, mindenesetre később mindkét bérgyilkos erőszakos halált halt.

A harmadik változat szerint Markovics nagy összejöveteleket rendezett, ahol tetszés szerint fiúkat vagy lányokat bocsájtott rendelkezésre a legmagasabb párizsi körök tagjainak. Perverz hajlamait és pénzéhségét úgy elégítette ki, hogy titokban kompromittáló fotókat, filmeket készített ezekről a zártkörű összejövetelekről. A képekkel aztán utólag zsarolni próbálta az érintetteket. Ez lett a veszte.

A Markovics botrány és George Pompidou

A kezdetek: Stevan Markovićra (1937. május 10. Belgrád-1968. október 1. Párizs) és Milos Milosevicsre (1941. július 1.-1966. január 30.) Delon egy belgrádi utcai verekedésen figyelt fel. A színészből csodálatot váltott ki a fiatal, szerb férfiak macsóizmusa, karizmája (mellesleg Markovicsról azt is feltételezték, hogy férfi prostituált volt). Delon rajtuk keresztül felfedezte a jugoszláv életstílust, amely bőséggel kínálta azt a férfias erőt, amit mindig is keresett a jugoszlávok klánjában, akik kábítószer kereskedelemből, zsarolásból és prostitúcióból éltek. Védettnek érezte magát, mert számára ez olyan volt, mint a Toulonban megszokott környezete. Egy másik veszélyes otthon, ahol az erőszak, a brutalitás, de mellette a barátság, a tisztesség és a bosszú törvényei uralkodnak. Nos, Delon először Milos Milosevicset, később Stevan Markovicsot is alkalmazta testőrként, annak ellenére, hogy tisztában volt vele, hogy Markovics szoros kapcsolatban állt több, szerb gengszterrel. Milos, mint tudjuk Hollywoodba ment, a szerencsejátékos Marković azonban, Delonnak köszönhetően hamar otthonosan kezdte érezni magát Párizsban. A filmsztár révén rengeteg partin vett részt, ahol állítólag kamerákat helyezett el az egész házban, különös figyelmet szentelve a hálószobáknak. A pornó magazinba illő képeket zsarolásra használta fel. Ezt bizonyítja az a tény is, hogy több újságot megkeresett, hogy eladja nekik a fotókat (érdekes, hogy néhány fénykép Delont és a korzikai keresztapát, Francesco Marcantonit ábrázolta). A gyilkossági ügy fő vádlottja egy Stevan Marković által hátrahagyott levél következtében, Delon barátja, a korzikai keresztapa, Marcantoni lett: “Ha gyilkosság áldozata lennék forduljatok Alain Delonhoz, a feleségéhez és a haverjához, Marcantonihoz, aki a Boulvard des Gobelins 42-ben lakik”.-írta Markovics. Október 16-án letartóztatták Marcantonit, az akkor 53 éves gengsztert, de 52 óra múlva szabadon engedték. Marcantoni később 11 hónapot töltött vizsgálati fogságban (1969. jan.-1971. szeptemberéig) majd az életével fizetett, amiért Delon baráti körére terhelő vallomást tett).

Ezután került sor Delon kihallgatására, aki éppen “Az úszómedence” című filmet forgatta, St. Tropezben, Romy Schneiderrel. A színész a kihallgatások során (Delont ez ügyben utoljára 1973-ban idézték be) azt állította, hogy 1968. aug 8-án látta utoljára Markovicsot Párizsban, mert megszakítás nélkül forgatott október 13-ig és csak aznap tért vissza a fővárosba. Delont kétszer idézték be a rendőrségre, (október 15-én 16 órán keresztül faggatták, október 16-án 14 órás kihallgatásra került sor) ahol végül kiderült, hogy az alibije hamis volt, mert augusztus és október között párszor azért hazaugrott Párizsba! Delont azonban,-akit totál hidegen hagyott a gyilkossági ügy,-minden alkalommal szabadon engedték. Az ügy az évek során aztán egyre áttekinthetetlenebbé vált, amikor egymáshoz hasonlító jugoszláv nevek merültek fel. Az újságok egyre gyakrabban utaltak Delon másik testőrének, Milos Milosevicsnak az erőszakos halálára. Aztán, amikor végre kezdett lecsengeni az ügy, 1975. szeptember 21-én, Delon harmadik testőre, Uros Milisevic vallomásra jelentkezett a francia belügyminisztériumban, ahol “bevallotta”, hogy ő bízta meg Francesco Marcantonit Stevan Markovics meggyilkolásával. A hosszú kihallgatások során azonban a bíró Uros Milisevic ellentmondásos nyilatkozatai miatt a férfit beszámíthatatlannak találta és elbocsájtotta. Talán ez is szerepet játszhatott abban, hogy 1976. augusztus 11-én őt is holtan találták egy brüsszeli szállodában, egy nálánál jóval idősebb, (ő 28 volt a partnere 56 éves), jugoszláv ex politikussal, Mijodrac Boskoviccsal együtt (az életével fizetett, amiért Delon baráti körére terhelő vallomást tett).

De térjünk rá a francia elnökre, George Pompidoura, ugyanis az a feltételezés is lábra kapott, hogy ő rendelte el Marković meggyilkolását a feleségét ábrázoló kompromittáló fotók miatt. A tény az, hogy az elnök valóban számtalanszor találkozott Stevan Markovićcsal, és Alain Delonnal különböző partikon, de a nyomozás során bebizonyosodott, hogy a csoport szex-orgiás képeken egy felbérelt prostituált volt, aki egyszerűen nagyon hasonlított az elnök feleségéhez. George Pompidou a zsarolás hátterében a francia kémszervezet, a SCEDE 2 vezetőjét Louis Wallont és Henri Capitant sejtette, akik szerinte a képek nyilvánosságra hozatalával akarták félre állítani. Mindenesetre, miután Pompidou köztársasági elnök lett, azonnal leváltotta a Markovics üggyel megbízott Lucien Aime-Blanc-főfelügyelőt, aki állítólag nemcsak benne volt a zsarolási ügyben, de már hosszú ideje kapcsolatot tartott fenn a hírszerző ügynökséggel.

2000-ben Bernard Violet: A Delon rejtély (Le Mystere de Delon) címen könyvet írt Delonról, melyben részletesen kitért a Markovics ügyre. Érdekes, hogy ez volt az első könyv, a francia könyvkiadás történetében, amelyet betiltottak (de túl későn, akkor, amikor már a boltokba került) állítólag azért, mert Delon, aki többet tudna mondani a Marković gyilkosságról, lefizette a könyvkiadót.

A halálos átok

A Markovics botrány lecsengése után Delon az ökölvívás támogatója lett, (Milost is versenyeztette 200,000 dollárt adott neki utcai verekedésért, amin ő és egy szerb gengszter Milinkovics 2,000,000 dollárt nyert). Légitársaságot végül nem sikerült alapítania, de istállójának lovai kielégítették sikervágyát, bár sokoldalú kapcsolatai ellenére is csak nehezen tudott betörni a lóversenyüzletbe. A 70-es évek végén AD logóval, Dürer monogramjához hasonló dizájnnal parfümöt bocsájtott ki. Műgyűjtőként is hallatott magáról, Dürer és Rembrandt képeket vásárolt, majd Théodore Géricaultra specializálódott, akinek, rövid, viharos élete legalább annyira morbid volt, mint a művei: őrültekről készült tanulmányok, levágott fejek, halottak és haldoklókról készült rajzok.

Delon 1983-ban, 15 év élettársi viszony után szakított a híres színésznővel Mireille Darc-kal. Ezután egy tragikus szerencsétlenség következtében olyan, Delon életére annyira jellemző teátrális esemény történt, amely az életet filmmé, a filmet valósággá változtatta. Mireille, a saját illatszercégével kapcsolatos üzleti útjáról hazatérőben, a sofőr által vezetett Mercedes hátsó ülésén ledőlt, hogy aludjon egyet. Az autó egy előzés közben összeütközött egy nyerges vontatóval. A színésznőt súlyos sérülésekkel szállították az aostai kórházba. A nyerges vontató sofőrje, Franciscus Meis volt, aki a Jeff című film forgatása során, amikor a Delon-Darc kapcsolat elkezdődött, statiszta szerepet vállalt. Delon, aki 1983-ban megcsalta Darcot és összeköltözött egy Anne Parillaud nevű színésznőcskével, megszakította a Proust-ról szóló film forgatását és Aostába repült. Mireille Darc életét megmentették, és néhány hónap után elhagyhatta a kórházat, nagy csalódást okozva ezzel a bulvár lapoknak, akik Romy Schneider 1982-ben bekövetkezett öngyilkossága után szívesen tudósítottak volna arról a halálos átokról, ami Alain Delon életét beárnyékolja. Amikor a film a mozikba került, alig volt olyan kritikus vagy néző, aki ne látott volna párhuzamot a film és a rejtélyes Markovics ügy között.

A Pompidou botrányról szóló film címe magyarul “Nem zörög a haraszt, ha a szél nem fújja” volt, Annie Girardot és Mireille Darc főszereplésével!

Miloš Milošević; színész, kaszkadőr, Delon szőke hasonmása és testőre volt a színésznek az 1950-es években. Később Hollywoodba költözött, ahol pár könnyen felejthető filmet forgatott (pl. szovjet tengerészeti parancsnokot játszott 1966-ban a Jönnek az oroszok, jönnek az oroszok című filmben, eszperantó nyelven egy horror filmet az Incubust). 1964-ben megnősült egy Cynthia Bouron nevű amerikai nőt vett el, (1964 -1966) egy gyermekük született. 1965-ben, Mickey Rooney feleségével Barbara Ann Thomason (Carolyn Mitchell művésznéven) összejött. Mindkettőt halva találták Rooney’s Los Angelesi házában 1966-ban. A rendőrség szerint Milos lelőtte Thomasont, Rooney’s 38-as kaliberű pisztolyával és utána végzett önmagával. Az igazság azonban az, hogy mindkettőt bosszúból meggyilkolták.

Cynthia L. Krensky Bouron, vagy Samantha Lou Bouron, Milos felesége sem lett hosszú életű (1934. szeptember 24–1973 október). Showgirl és színésznő volt az 1960-as évek végén arról vált hírhedtté, hogy több hollywoodi csillaggal lefeküdt majd apasági keresetet nyújtott be pl. Cary Granttal szemben.

Cynthia L. Krensky New Yorkban született Morris és Ida Krensky gyerekeként. Első férje, Robert Bouron, párizsi fogorvos volt, a 2. férje Milos Milosevics, mindkét férjétől volt 1-1 fia. Hollywoodban, íróként, színésznőként és producerként volt ismert. Több TV program, mint a Palm spring hostesse volt. Bouron, Milos halála után egy fiatalabb férfitől, aki hasonlított Cary Grantra  terhes lett. Amikor a gyermek, Stephanie Andrea 1970. március 12-én megszületett, Bouron a születési bizonyítványba Cary Grant nevét írta be, egyúttal apasági keresetet nyújtott be, azt állítván, hogy a filmszínész az apja. A gyermektartás megítélése miatt az illetékes hatóságok vérvizsgálatra kötelezték. Bouront háromszor hívták be, de mivel egyszer sem jelent meg, így ejtették az ügyet, és a bíróság arra kötelezte, hogy a gyermek születési anyakönyvi kivonatában változtassa meg a gyermek családnevét.

1973. október 30-án Bouront holtan találták egy autó csomagtartójában, 11315 Ventura Boulevard studio city-ben, Kaliforniában. A fiatal nő ki volt kötözve, és valószínűleg agyonverték. Bouron eltűnését a két fia jelentette be, október 20-án, az autóra a holttestével együtt viszont csak október 24-én bukkantak rá. A gyilkost soha sem találták meg. Bouron mindössze 39 éves volt.

A forrásként felhasználtam Rein A. Zondergeld: Alain Delon című könyvét

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s