Krisztuskalács és forralt bor

Posted on

A karácsonyi szokások zömét a németektől vette át Európa, amiből logikusan következik, hogy a karácsonyi édességek és italfogyasztási szokások is a német hatást tükrözik. Vegyünk számba néhány finomságot:

Krisztuskalács

A Christstollen, vagy röviden Stollen-Stolle, magyarul Krisztuskalács, a legismertebb német karácsonyi sütemény, melynek formája a bepólyált kis Jézusra emlékeztet. Ízvilágában leginkább a magyar püspökkenyérhez hasonlít. Az eredeti recept szerint a sűrű kelttészta 10 kg lisztből, 3 kg vaj vagy margarinból készült, és 6 kg mazsolát, illetve kandírozott narancs- és citromhéjat kellett még hozzáadni.

Ez a házilag készült Christstollen Németország legrégebbi hagyományos karácsonyi süteménye. Hivatalosan először 1329-ben a Saale-menti Naumburgban tettek róla említést, mint Henrik püspök karácsonyi ajándékáról. Akkoriban a stollen még egy téglalap alakú cipó volt, fehér cukorbevonattal. Mivel a középkorban a katolikus egyház nem engedélyezte a vaj vagy tej fogyasztását böjt idején, ezért a stollen tésztája is csak vízből, zabból és repceolajból készült. 1491-ben azonban VIII. Ince pápa az ún.”vajlevélben” (Butterbrief) végre engedélyezte az olaj helyett a vaj használatát, azzal a feltétellel, hogy akik ezáltal “vétkeztek”, azoknak a bűnbocsánatért fizetniük kellett. A bevétel többek között a Freibergi Dóm felépítését szolgálta. A “vajlevél” kezdetben csak az uralkodóházra és szállítóira vonatkozott, de később nagyvonalúan kiterjesztették a lakosságra is. A hagyomány szerint a szászországbeli Torgauban élő Heinrich Drasdo udvari péktől származott az ötlet, hogy az adventi böjtben fogyasztott szegényes kalácsot az ünnepekre különböző ínyencségekkel, például aszalt gyümölcsökkel, magokkal, marcipánnal tegyék dúsabbá. Így született meg a böjti kalácsból a mai ünnepi gyümölcskenyér.

Az elhíresült változata, a “Dresdner Stollen”  – Drezdai stollen, ma már az egész világon ismert. A naumburgi (Szászország) bejegyzés után körülbelül 150 évvel, 1474-ben “Christbrod” (Krisztuskenyér) néven szerepelt egy, az udvar részére kiállított számlán. Eleinte “Striezel” néven emlegették, a drezdai Striezelmarkt (magyarul: Kalácspiac), Németország legrégebbi karácsonyi vására után (1500-as évektől). A szász pékek aztán 1560 után, minden évben a szent ünnep alkalmából megajándékozták tartományurukat két darab, másfél méter hosszú és 36 font (kb. 18 kg) súlyú karácsonyi stollennel, amelyek olyan nehezek voltak, hogy nyolc pékmester és nyolc pékinas tudta csak a kastélyba felvinni. II. (Erős) Ágost, drezdai választófejedelem, 1730-ban egy 1,8 tonnás, barokkos cikornyával kidíszített, óriás stollent süttetett, amit 24 000 szeletre vágtak fel. E híres esemény óta rendezik meg minden évben, advent második szombatján a Stollenfesztivált, természetesen a Striezelmarkton. Régen a legfinomabb stolleneket, a Siebenlehn és Meißen város pékjei készítették, akik “szekérszámra” szállították stollenjeiket Drezdába, az ottani céh (pék) legnagyobb bosszúságára. Csak a harmincéves háború végén, 1648-ban harcolták ki maguknak a kiváltságot a drezdai pékek, hogy csak az általuk készített stollent lehessen a Striezelmarkton árulni. A “Dresdner Stollen” elnevezést később, Németország újraegyesítése után, mint márkát védetté nyilvánították, így 1997 óta csak a Drezda térségében sütött stollenek viselhetik ezt a nevet (kb. 150 drezdai és Drezda környéki pék, illetve cukrász érdekeit képviseli). Ennek ellenére Németország-szerte még mindig nagy mennyiségben árusítanak stolleneket különböző néven, mint az Érchegységben, Brémában, Vesztfáliában, Erfurtban, Münchenben (Münchner Kindl Stollen), Kölnben. A legfinomabb, nem házi készítésű stolleneket, a Kuchenmeister nevű ipari cég gyártja, Soest városában, Vesztfáliában.

Glühwein – forralt bor A szó szerint, “izzó vagy felhevülő bor” (magyarul forralt bor) a német adventi vásárok kedvenc itala. Általában formás, mázas cserépből készült kupákban árusítják, amiket szuvenírként (5 euró foglalóért cserébe) megtarthat bárki. Európában már az 5. század óta ismerik és fogyasztják a forralt bort. Az eredeti ital, vörös borból, fűszerek hozzáadásával készült, melyet épp csak forráspontig hevítettek fel, majd azonnal fogyasztották. A forralt bor svéd változata a Glögg, amibe viszont mazsolát és mandulát tesznek. A vásárokon az árusok, a hagyományos forralt borok mellett rumos, amarettó likőrös, vagy bodzalikőrös változatot is kínálnak. A Glühwein mellesleg kiváló szívmelegítő és hangulatjavító a sötét, hideg, depressziós decemberi hónapban.Trauschitz 2014 024

 

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s