Szent Mihály gombás szendvics

Posted on Updated on

Szent Mihály napja szeptember 29-én volt, ami Nyugat-Európában pásztorünnep, Kelet-Európában az ún. „kisfarsang” kezdetét jelenti. Régen faluhelyeken a vigadalmakat, lakodalmakat Katalin napjáig, azaz nov. 25-ig lehetett tartani, s ebben az időszakban rendezték a szüreti mulatságokat is, amit Simon-Júda napjáig, október 15.-ig be is fejeztek. A Szent György-napkor (április 24.) legelőre hajtott állatokat ilyenkor hajtották be a karámba. A pásztorok elszámoltatásának, szegődtetésének, a “váltás” időpontja is erre a napra esett. Ekkor léptek szolgálatba az új pásztorok, juhászok, mivel Mihály-naptól, Mihály-napig fogadták fel őket – vagy újból elszegődtek a régi gazdához vagy új gazda után néztek. Ha becsülettel gondozta a pásztor a nyájat akkor ekkor kapta meg az éves bérét. Így ez a nap volt számukra a legnagyobb ünnep, s mulatságokat, bálokat rendeztek, amely reggelig tartott, az emberek táncolva kísérték haza a pásztort.

Szent Mihály napja után kezdték az asszonyok a kukoricát törni. És e nappal kezdődött meg a lakodalmak őszi időszaka is. A természetben, mivel az időjárásban változás áll be, ugyanis Szent Mihály napja az őszi napéjegyenlőség tájára esik, ezért rengeteg népi bölcsesség, szólás-mondás kapcsolódik a szenthez. “Szent Mihály-nap után egy icce víz, két icce sár.”-mondták régen, meg hogy “Szent Mihály öltöztet, Szent György vetkőztet”. Számos időjósló hiedelem is Szent Mihály-napra vonatkozott. A pásztorok az állatok viselkedéséből jósoltak az elkövetkező időszak időjárására. Ha Szent Mihály éjszakáján a juhok vagy a disznók összefeküdtek, hosszú, erős telet vártak, ellenkező esetben enyhét.

Az Ipoly menti falvakban úgy tartották, ha a fecskék még nem mentek el Szent Mihály napig, akkor hosszú őszre lehetett számítani. A pereszlényiek kemény telet jósoltak, ha Mihály napján dörgött az ég. Bácskában úgy mondták: “Szent Mihálykor keleti szél, Igen komoly telet ígér”.

Szent Mihály nap után harapófogóval sem lehet kihúzni a füvet-mondták másutt, egy biztos, hogy ezen a napon megszűnt a mézelés, a halak a víz fenekére húzódtak. Ha Szent Mihály napon fehér lovat látott valaki, az meg behozta a deret.

Magyarországon Szent Mihályról neveztek el egy fatuskón élősködő bársonyos gombafajtát, ami ilyenkor ősszel terem. Az erdőket járva nincs olyan nap, hogy ne találkoznánk ezzel a jellegzetesen őszi gombával, melynek színskálája a mézszínű- sárga, sárgásbarna, barna, rozsdabarna minden árnyalatában megtalálható, tehát nagy mennyiségben gyűjthető ősz elejétől, tél közepéig, de legnagyobb mennyiségben, szeptember végétől- novemberig. Fatörzsek tövén, tönkökön, erdőkben, erdőszélen, erdei tisztásokon és irtásokon terem, többnyire sok példányból álló (néha 100 gombát is összefogó) bársonyos küllemű, nagy csoportokban virító gombafajta. Néha kisebb csoportokban vagy magányosan a talajon is megtalálhatjuk. Nálunk általában elhalt vagy kivágott fák törzsén terem, parazitaként, élő fán csak ritkán jelentkezik. Jó, ehető gomba, az egész országban általánosan ismert, kedvelt, ezért nagy mennyiségben árusítják. Legalkalmasabb pörköltnek vagy rizses gombának, és mivel bőven terem, konzerv, gombakivonat készítésére is használható. A tönk szívósan rostos, ezért csak a kalapokat és a tönk felső harmadát készítsük el. Jól főzzük meg, legalább 20-25 percig.

Szent Mihály gombás pirítós

Hozzávalók: vadon termő gomba (galamb, vargánya, róka, rizike, piruló galóca, szegfűgomba, téli fülőke) kenyér, olíva olaj, só, bors, kakukkfű, fokhagyma

Elkészítése: A gombát letisztítjuk, fogkefével leszedjük róla a szennyeződéseket, felszeleteljük, olívaolajon megpirítjuk (csak annyira, hogy még ropogós maradjon), borsozzuk, sózzuk, kakukkfüvet szórunk rá. Fokhagymás pirítósra tejfölt kenünk, tejére kerül a pirított gomba.

A frissen szedett gombából gyors, finom és laktató étel készíthető. Mivel a vadon termő gombák legtöbbje nagyon jellegzetes zamattal rendelkezik, ezért kevés fűszerezés is elég!

Tulajdonképpen nem egy, hanem néhány egymáshoz hasonló több. Változatos nagyságuk, alakjuk és színük miatt azonosításuk és felismerésük nehéz. A csoportos, fán termő, hasonló gombák között mérgező csak a sárga kénvirággomba és a rossz ízű vöröses kénvirággomba, de ezek nem gallérosok, kalapjuk nem pikkelyes, és lemezeik színe mindig zöldes árnyalatú. Az ehető fajok közül még néhány csoportos, fán termő gomba hasonlít a Szent Mihály gombához, így pl. az ízletes tőkegomba, de annak nem a kalapja pikkelyes, hanem a tönkje, és már tavasztól kezdve terem. A téli fülőke tönkje nem galléros, hanem bársonyos, kalapja pedig ragadós, és nem pikkelyes.

A fotón frissen szedett Szent Mihály gombából készült pirítós látható!10712501_819182924787010_2431637628084640424_o

 

 

 

 

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s