Karácsonyi virágnaptár

Posted on Updated on

Ünnepet virágok nélkül ma már nehéz elképzelni, hiszen virággal tiszteljük meg vendéglátóinkat, szeretteinket, születésnap, névnap alkalmával virágot adunk ajándékba. Az emberiség régi nagy ünnepeihez, mint a közelgő karácsony is rengeteg szép virág kötődik. A karácsonyt, Jézus születésének ünnepét a IV. század óta tartjuk, de a lucfenyő tisztelete, a karácsonyfa állítás szokása Európában mindössze 300 éves. Igaz gyökerei több ezer éves múltra vezetnek vissza, mert a lucfenyő a meghaló és feltámadó bűnbak istenek, régi, kultikus növénye volt. A görög Dionüszosz isten bacchánsnőinek a pálcája, a thürszosz egy fenyődobozban végződő, suhogó bot volt. Dionüszosz legfőbb ellenfele Pentheusz egy lucfenyő tetején rejtőzködve nézte végig Kitharion hegyén a bacchánsnők ünnepét, de szomorú véget ért, mert amikor észrevették, a fenyőfát gyökerestül kitépték, Pentheuszt meg a bacchánsnők darabokra szaggatták.

Indiában a Himalájáról hozott lucfenyőt vitték a Visnu és Brahma istenek tiszteletére körmeneteken. Európában, először Németországban újult meg a fenyőállítás hagyománya és tőlük terjedt el egész Európában. Hozzánk osztrák közvetítéssel jutott el és először csak az előkelőbb családoknál volt szokásban. Az első fát talán Brunszvik Terézia grófnő díszítette fel. A fa állítást Németországban a betlehemi játékok előzték meg, ahol mindig jelen volt a fenyőfa, mint a tudás fája. Legtöbbször ilyen alkalmakkor Ádám és Éva kiűzetését a Paradicsomból is eljátszották. A fenyőfára csavart színes papírláncok a csábító kígyót, az ágra akasztott alma a bűnbeesés almáját jelképezte. A dió, mint ősi Krisztus szimbólum szerepelt a fán is, meg a karácsonyi asztalokon is.

Hazánkban legkorábban a XI. század óta, a liturgikus játékokban voltak énekes jókívánságok. Később a pásztorjátékokban-a XVII. szd óta-gyakran szerepelt egy csodafa, a karácsonyi életfa, de ezek nem örökzöld fenyők, hanem ágas-bogas fák voltak, amelyeket dióval, almával, betlehemi csillagokkal díszítették fel. Kedvelt faféle volt a Krisztus tövis, a koronafa, és a gledicsia. Hosszú pálhatövisre szúrták fel az almákat, ágaira aggatták az aranyra festett diót. A városiasodással aztán a karácsonyi játékok visszaszorultak, és helyette a fa, mint karácsonyfa lopózott be minden otthonba. Nálunk és Közép-Európában a lucfenyő lett a legkedveltebb karácsonyfa. Másutt a jegenyefenyő, ezüstfenyő, fekete és erdei fenyő. USA-ban a narancs illatú duglászfenyőt kedvelik.

 Karácsonyi virágok Angliában

A mistletoe vagy fagyönggyel és a skarlátpiros magyallal vagy holly-val (fénylő levelű, szúrós növény, piros bogyókkal) díszítik az angoloknál a karácsonyi asztalt. Ebből fonnak koszorút a csillár köré, alkalmat adva annak a kedves karácsonyi szokásnak, hogy akik alatta megcsókolják egymást, még abban az évben összefonódik az életük. A holly, az enyhe atlanti óceáni vidékeken, így Angliában őshonos. Nálunk dísznövény, de mivel fagyérzékeny, csak védett helyeken marad meg. A pogány időkben nagy becsben tartották, az emberek a házuk köré ültették, mert úgy tudták, hogy a növény az istenek kegyeltje és távol tart minden természeti csapást. Tiszteletét a keresztény hit is átvette, mert egy ősi legenda szerint a magyal a megkínzott Krisztus lábnyomán fakadt. Szúrós levelei a tüskék szimbólumai, a piros bogyók a vércseppekké. Szent fának is nevezik az óangol irodalomban. Szépsége mellett minden bizonnyal emiatt lett karácsonyi növény.

A fehér fagyöngy nálunk is őshonos. A tölgyfa kivételével sokféle fán megtelepszik, az anyanövényből szívja el a vizet és ásványi anyagokat. A szerves anyagokat zöld lombozatával maga állítja elő, ezért nevezik fél élősködőnek. Igazgyöngyhöz hasonló, selymes fényű, fehér bogyóit a madarak, különösen a léprigó terjeszti igen érdekes módon: a bogyó ragadós húsa eszegetés közben a magokkal együtt, a madár csőrére kenődik. Ettől úgy próbál megszabadulni, hogy a csőrét az ágakon köszörüli, s a magokat ezzel odatapasztja. A fagyöngy kemény héjú magvai, a bélcsatornában sem emésztődnek meg, és így a fáról-fára szálló madár ürülékével is terjednek. A fagyöngy erősen ragadós, nyúlós húsú bogyóiból és a magyal porrá tört kérgéből madárpép készül. Mindkettő ősi gyógynövényként ismert. Magyarországon a sárga fagyöngy a gyakoribb.

A fehérről még annyit, hogy ősidők óta szent növény, a druida papok arany sarlóval vágták, és a jövőbe látás reményében áldozatokat mutattak be a tiszteletére. Régen hittek a növény gonoszt távol tartó, a mérgeket közömbösítő, gyermekeket gyógyító univerzális erejében. A fagyöngy számos folklórban megjelenik. Az osztrákok a küszöbre fektetett fagyönggyel űzik el a veszélyt. Az angliai Worcestershire-ben a vidéki farmerek körében még ma is él a hit, hogy ha az év első, újszülött borját fagyönggyel etetik, sikeres év vár a gazdaságra. A skandinávok is szent növényként tisztelik, békét barátságot hozónak. Az ellenségek az erdőben, ha fagyöngy alá álltak nem támadtak egymásra. Még a távoli Japánban is tisztelik, gabona magvakkal összekevert aprított fagyöngylevelek felett könyörögnek a jó termésért.

Hazánkban a legrégebbi karácsonyi virágok, a Borbála napkor (december 4-én) vágott gyümölcsfaágak, dísznövény-vesszők. Régebben mandula, cseresznye, szilva, barackvesszőt hajtattak ki és virágba borult ágakkal díszítették az asztalt. Napjainkban a felsorolt virágok mellett az aranyfa, babarózsa, orgona, japánbirs előhajtásai is népszerűek.

A búza ültetés Luca napi szokás, de a cserepes búza már karácsonyi növény. A vegetáció ősi kultuszából származó liturgikus hagyomány, miszerint ha a Luca napkor elvetett búza Karácsonyra kizöldül, az gondtalan évet, jó termést jelent. Oltárt, karácsonyi asztalt díszítenek vele vidéken, sőt még a karácsonyfa alá is teszik. A sűrűn nőtt, üdezöld búzaszálak hetekig díszítik a lakást.

Karácsonyi rózsa, vagy fekete hunyor

Nevét fekete gyökereiről kapta. Télen virágzik halvány, rózsafehér szirmai gyönyörűek. Enyhe teleken pont karácsonykor a legszebb, de vigyázni kell vele, mert erősen mérgező, de egyben gyógyhatású is. Görög-római orvosok (Arisztotelész és tanítványa Theophrasztosz, Dioszkoridész) írásaiból tudjuk, hogy az ókorban a hunyor gyökérből elmebajt gyógyító orvosságot készítettek. A középkorban fontos szerepét megőrizte, varázsnövénynek tekintették. Beteg állatok átfúrt fülébe hunyorgyökeret fűztek a betegségek elűzésére. Pestist és bőrbetegségeket is gyógyítottak vele. A rossz szellemek távoltartására a szobákba aggatták, de mérget is kevertek belőle. Erre utal a görög neve: helleborus, ami pusztító ételt jelent. Ugyanakkor a hóból kibontakozó virága a tisztelet és a hódolat jelképe volt a középkorban. A lovagok legszebb ajándékként, hunyor virággal köszöntötték karácsonykor a hölgyeket (a gyökere kanyaró, víziszony és ideggyulladás gyógyítására alkalmas).

A legfiatalabb karácsonyi növényünk a Karácsonyi csillag vagy Mikulás virág. A mexikói növényt alig 150 éve hozták be Európába. Eredeti neve Poinsette volt, azután az amerikai utazó után, aki felfedezte. Azóta kiderült, hogy egy kutyatejféle! Ma már sokfelé színben termesztik, a piros mellett létezik fehér és rózsaszín változata is. Évelő növény.

Brazília ajándéka a karácsonyi kaktusz. Az 1800-as években került a dél-amerikai őserdőkből Európába. Hazájában hatalmas fák ágzúgaiban, összegyűlő humuszban gyökerezve él, de nem parazita. A szabálytalan, lapos levélszerű tagokból álló hajtása érdekes. Karácsonyra bőven ontja a liláspiros, rózsaszínű emeletes, csodaszép virágokat.

Ha már annyi szó esett a dióról, mint a karácsonyi asztalok kedvencéről, íme egy finomság a Portói borban főtt körte, diókrémes piskóta lapokkal

Hozzávalók a diós piskótához: 8 db tojás, egy csipet só, 30 dkg cukor, 1 dl víz, 15 dkg dió, 15 dkg liszt, fél zacskó sütőpor

Elkészítése: A sütőt bemelegítjük. A tojásokat szétválasztjuk. A tojásfehérjét csipet sóval kemény habbá felverjük. A tojássárgáját a cukorral 4-5 perc alatt fehéredésig verjük. Belekeverjük a vizet. A diót egy kicsit megpirítjuk, így intenzívebb lesz az íze. Megőröljük. A diót, a lisztet, a sütőport elvegyítjük. Majd a három alkotóelemet óvatosan, lyukas fakanállal összekeverjük. Sütőpapírral, vagy vajjal, liszttel kibélelt tortaformában öntjük, és előmelegített sütőben kb. 50 percig sütjük. Félidőben csökkentjük a hőfokot.

A krémhez: 20 dkg cukor, 1 csomag vaníliás cukor vagy egy kis vanília aroma, 1 dl tej, 10 dkg darált dió, 1 evőkanál liszt, 1-2 evőkanál rum, 15 dkg vaj / margarin

A cukorral, liszttel elkevert darált diót elkeverjük a tejjel, kis lángon besűrítve felfőzzük, ízesítjük a rummal, és a vajjal habosra keverjük. A krémet kihűtjük, és csak akkor töltjük meg vele a süteményt.  A portó boros körtét a legegyszerűbb kompótból elkészíteni, úgy, hogy leszűrjük a kompótlevet, a körtéket meg portói borba áztatjuk vagy 2 óra hosszára. A kompót léből készíthetünk öntetet a körte alá. Vanília rúddal és tejszínhabbal díszítve kínáljuk.

vorosboros-korte-dios-lapokkal

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s