Ecetes zöld dió libamájkrémmel

Posted on

zolddio-kacsamajjal

Az ecetes zöld dió Angliában már a 18. század óta kedvelt savanyúság, általában sült húsok mellé, kacsa-libamájkrémekhez és “pie”-okhoz kínálják. A pie igaz, hogy lepényt-pitét jelent, de Nagy-Britanniában nemcsak édes változata létezik, hanem sós, húsos, zöldséges is (karfiolos, bifsztekes, amihez egy kivajazott lábosba raknak rétegesen karfiolt, főtt burgonyát, zöld borsót majd leöntik beshamelles mártással a sütőbe teszik és kb. fél óra alatt kisütik). De térjünk vissza az ősz kedvelt “gyümölcsére” a dióra, mely a téli hónapokban éli igazán fénykorát. Ki ne szeretné a diós bejglit, és egyéb finom diókrémes tortákat, vagy a mostanában divatos Waldorf salátát, nem beszélve a Gundel palacsinták rumos diós extráiról. A zöld dió viszont valahogy bekerült az elfelejtett gyümölcsök közé. Nekem is csak a legutóbbi olaszországi kalandozásom során jutott eszembe egy Nociola likőr kortyolása közben, hogy nagyanyám öreg barátnőivel  a hideg, őszi estéken milyen élvezettel kortyolgatta öreg barátnőivel a finom, zöld dió likőrt.  

A zöld dió készítése

A diót zölden nálunk Magyarországon már júniusban lehet szedni, másutt azonban, mint pl. Németországban inkább szeptemberben vagy októberben. Akármikor gyűjtjük be egy dolgot fontos szem előtt tartani, hogy a zöld diót csak addig lehet begyűjteni, és felhasználni étkezési célokra, amíg belül puha, tehát a csonthéja még nem fejlődött ki. A zöld dió ekkor még nem keserű, hanem édeskés. Úgy lehet erről meggyőződni, hogy próbaként kettévágunk egy diót, vagy kötőtűvel átszúrjuk, s ha nem akad el benne a tű vagy a kés, akkor lehet szedni.

Amikor elegendő mennyiségű zöld dió áll rendelkezésünkre, alaposan megmossuk, majd levágjuk a végeket róluk. Villával átszurkáljuk a diók mindkét oldalát, (minden diót többször is át kell szurkálni, keresztben is és hosszában is), majd egy nagyobb befőttes üvegbe helyezzük és bőségesen felöntjük vízzel (ha savanyúságot készítünk belőle, akkor sós vízzel).Vigyázzunk, mert a dió héja nagyon fog, ezért ha el akarjuk kerülni, hogy a kezünk fekete legyen, akkor vagy gumikesztyűben dolgozunk, vagy egy nagyobb edényben a víz alatt fogjuk meg a diót, úgy vágjuk le a két végét és úgy szurkáljuk meg az általunk kiválasztott tűfélével. Ezután fontos, hogy a vizet gyakran cseréljük ki alatta. Az így előkészített diókat 10-15 napig áztatjuk (addig, amíg a leve már nem keserű, a dió pedig már megfeketedik, addig viszont, mint a cukrozott narancshéj előkészítésénél, reggel és este cserélni kell rajta a vizet). Hogy hány napig áztatjuk az függ a környezeti hőmérséklettől, az adott térfogattól, a diósűrűségtől, a vízcsere rendszerességétől. A dió akkor jó, amikor meglágyul, erről viszont úgy győződhetünk meg, hogy késsel vagy villával megböködjük. Ha a zöld dió fekete, akkor készen áll az édes, cukorszirupos (befőtt), alkoholos (likőr), vagy ecetes-cukros savanyúság elkészítéséhez.

Erre a második lépésben kerül sor, amikor elkészítjük hozzá a levet/szirupot. Ehhez tegyük fel főni a vizet, a lekvárhoz adjuk hozzá a cukrot, a citromlevet, a citromhéjat, a citromsavat. A savanyúságnál azonban ételecetet, vagy ecet esszenciát, vagyis erős és nem fűszeres, gyenge ecetet kell hozzá önteni a vízhez (annyi ecetet, hogy a szirup kellemesen savanykás legyen). Persze a cukrot sem hagyjuk ki, csak kevesebbet teszünk bele, mint a sziruphoz vagy zöld dió lekvárhoz.

Hozzávalók az angol zöld dió savanyúsághoz: ecet, cukor, mustármag, koriandermag, esetleg szegfűbors, boróka, gyömbér (ha nem szeretjük a hagymát vagy fokhagymát, akkor gyömbérrel helyettesítsük!)

A zöld diókat sós vízbe áztatjuk 10 napig. Ekkor a sós-vizes fürdő miatt sötétbarna illetve fekete színűek lesznek a diók. Leöntjük róluk a vizet, kiterítjük egy újságpapírra és hagyjuk a napon száradni a diókat. Amikor jól kiszáradtak, befőttes üvegekbe tesszük és ráöntjük a savanyú ecetes levet. Légmentesen lezárjuk és minimum 5 nap, de inkább 8 hét múlva fogyasztjuk. Húsok, májkrémek, kenők mellé különleges finom és extravagáns köret.

 A diós savanyúság, akárcsak a diólekvár jelentős vastartalommal bír, ami a népi gyógyászat szerint máj-, gyomor- és vértisztító, gyomorerősítő, fertőtlenítő hatású, segíti a vérszegénység, levertség elleni küzdelmet.

 

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s