A kecske éve lassan végetér!

Posted on Updated on

Braised pork 009Nem tudom, hogy ki átkozott meg az idén, de a kecske éve sok kellemetlen pillanatot-hónapot szerzett nekem és a családomnak. A sorscsapások ellenére azonban megpróbáltunk pozitívan hozzáállni a dolgokhoz.

Januárban a morsbronne-i hotel-spa-ban (Franciaország, közel Strassburghoz) eltöltött fantasztikus nap és éjszaka után, Bajorországba érkezve félméteres hó fogadott minket, pár nap múlva a mosógépünk felmondta a szolgálatot, pedig valószínüleg semmi köze sem volt a hóeséshez.

Februárban, először a rossz hírrel kezdem: az autónk aksija lemerült, de egy fantasztikus napot töltöttünk, a Fußbergi kastélyban, mely a nevét egy 12. századi nemesi családról kapta, akik Fuß, vagy Fuoz-Vuozként váltak ismertté Bajorországban (a nevük a latin “Peso-Peseta” németesített változata). A Fuozokról még annyit, hogy a Wittelsbach ház hűbéresei voltak. A Gautingban található kastélyuk, eredetileg a Würm folyó kanyarulatában, sáncárokkal volt körülvéve. Nyolcszögű tornyáról először 1342-ben tettek említést a korabeli források, a gazdasági épületeket valószínüleg a 16. században építették hozzá, de csak 1701-ben, a Michael Wenning (Historico-Topographica descriptio Bavariae) által készített Bajorország térképen tüntették fel először. A vár végleges formáját, kegyes adományoknak köszönhetően, 1721-ben nyerte el. A barokk épület, ettől kezdve nyári lakként szolgált az andechsi kolostorból érkező zarándokok számára, valamint tranzit állomása lett a Münchenbe igyekvő kereskedőknek. 1819-ben egy excentrikus gróf, Karl-Theodor Maria Hubert Isidor Freiherr von Hallberg-Broich (1768-1862 Landshut) vette meg. Theodor Hallberg-Broich egy nádor fia volt (az édesanyja Anna Rosa Quadt Wickrath), akinek a legtöbb rokona híres emberként írta be nevét a történelembe, voltak köztük ezredesek, altábornokok, bécsi követek. Theodor, nagyon korán érő típus volt. 10 éves korában megszökött otthonról, majd Kölnben, a Rajna folyón beállt révésznek. 1 év múlva Angliában kocsisként kereste a kenyerét. Nyugtalan természete később Triesztbe sodorta, majd Bécsbe, ahol felvették a kadétiskolába. 15 évesen hadnagy lett belőle Jülichben (Németo). Többéves metzi (Franciao) katonai szolgálatáért 20 évesen kitüntetést kapott.

1793-ban, Theodor apja halálhírére hazatért, Birkeneckbe a családi birtokukra. Nyugtalan vére miatt azonban nem sokáig maradt otthon, épp hogy rendezte ügyeit, s ismét útra kelt. Először Angliában nézett körül, majd Skandináviában, Oroszországban, Konstantinápolyban, Szíriában, aztán Görögországban utazgatott, bejárta Szicíliát, Tuniszt és Spanyolországot, innen eljutott Perzsiába és Indiába is. 1810-ben parancsnokká nevezték ki. 1811-ben, 43 évesen, feleségül vette a 15 éves Caroline Freie-t. A házasságból, két gyermek született. A zoológus és természettudós Franz Gistel, Hallberg-Broich első életrajzírója szerint Theodor furcsaságai és hóbortjai a feleségét őrületbe kergették, olyannyira, hogy az asszonyka 1819-ben a birkenecki kastély első emeleti ablakából kiugrott.

A gróf, felesége halála után Hallberg-Broichba költözött. Ekkor vette meg a fußbergi kastélyt is, ahol 1826-ig lakott. Excentrikus viselkedése és öltözködése miatt a helyi lakók ráragasztották a gautingi remete nevet, életét ettől kezdve az írásnak szentelte. Hallberg-Broich álnéven kb. 30 könyvet írt, útleírásokat, politikailag ellentmondásos, alkotmányellenes műveket, (a “Bajor népbarátok”, “A nemzeti kapcsolattartókról” “Az utazó ördög”, vagy “A bajor nagykövet”), meg szakácskönyvet, imakönyvet, Hallbergmoos település történetét, ezeken kívül számtalan újságcikke és kommentárja jelent meg müncheni és augsburgi újságokban. 1837-ben ismét útra kelt. Kostantinápolyban találkozott 2. feleségével, Jolantával, egy örmény kereskedő lányával, aki azonban az esküvő után nem sokkal egy furcsa betegségben elhunyt. A gróf hazatérve jótékonykodásba kezdett. A birkenecki várba költözött (Freisingba), részt vett az erdingeri mocsár lecsapolásában, ezért a vízelvezető rendszer, valamint a település később az ő tiszteletére felvette a Hallbergmoos (moos-jelentése mocsár) nevet. Ekkor már I. Lajos király közeli barátja volt, akivel együtt nagylelkűen támogatta Hallsberg fejlesztését, később a gautingi mocsár lecsapolásának munkálataiban szintén fontos szerepet vállalt. Nemcsak érdemei, de feltűnő külseje (hosszú, fehér szakáll, aszkéta külső, érdemérmekkel teleaggatott egyenruha, egy fezzel kiegészítve) miatt is népszerű “celebje” volt korának. Idős korára megvakult, 94. évesen halt meg, Hermannsdorfban, Alsó-Bajorországban. Ott temették el. 2013-ban egy almafajtát neveztek el róla.

A Fußbergi kastélyt, a gautingi közösség 1981-ben vette meg. Azóta az angol stílusú Belvedere parkkal együtt állandóan nyitva áll a nagyközönség előtt. Míg a legtöbb épületet magánvállalatok bérlik, addig az egykori kocsiszín, (aminek nyeregtetős, kontyos a teteje, és csodaszép, szecessziós stílusúak a tetőablakai) a művészeti és kulturális rendezvényeknek ad otthont, ahol színházi előadásokat, koncerteket, kiállításokat és fesztiválokat rendeznek. Befogadó képessége 175 fő.

Március: Karnevál Nizzában

Nizzában állítólag évente 2800 órán át süt a nap, és január végén már virágzik a mimóza, de mégsem ezekről híresült el a város, hanem a karneváljáról, mi sem bizonyítja jobban, mint az évente több, mint egymillió turista, akik csak azért látogatnak el a Cote d’Azur egyik legszebb városába, hogy megcsodálhassák a karnevált. A nizzai karnevál születéséről annyit tudunk, hogy az ún. karnevál király először 1873. február 23-án érkezett a városba. Az érkezése egyúttal a nyitánya volt a február végén kezdődő, kéthetes tavaszt üdvözlő ünnepségnek. Az első virágcsatát-a Bataille de Fleurs-t, 1876-ban tartották az Angol sétányon, később ez az esemény virágparádévá nőtte ki magát. Minden évben csodálatos látvány a belvároson keresztül végig vonuló úszó sziget, mely egyenként 4-5 ezer virágtőből áll, 7 méter hosszú, 2 méter széles és 6 méter magas építmény. Ez egyben a crescendoja a karneválnak, mely később gigantikus ünnepségekbe torkol a város központjában, a Masséna téren. A karnevál másik érdekessége, hogy minden évben más témát választanak, amit a 15-20 kocsiból és 150 óriás bábból álló menet képvisel. 2014-ben a gasztronómia volt a nizzai karnevál fő témaköre, az idén, 2015-ben pedig a zene. (A TV csatornáink eltűntek)

Április: rokokókert Veitshöchheimben

A veitshöchheimi palotakomplexum, a hozzátartozó rokokó kerttel, valaha a würzburgi hercegérsekek, püspökök és bajor királyok nyári rezidenciája volt. De nemcsak a kastély ér meg egy látogatást, hanem a rokokó egyik gyönygyszemeként számontartott kastély kertje is, a mesterséges romokkal, szökőkutakkal, szenzációs mennyiségű (300 db) homokkő szobraival, (Johann Wolfgang van der Auvera szobrász, Ferdinand Tietz és Johann Peter Wagner restaurátoroknak köszönhetően maradtak az utókor számára) napjainkban Németország egyik leglátogatottabb kastélya, ugyanis Veitshöchheim francia stílusú, rokokó kertje valóban egyedülálló a világon. Mesterséges barlangrendszere, a firenzei Boboli kertjéhez hasonló. Pedig a 19. században a kert és a park majdnem a városrendezés áldozata lett, de a Bajor Minisztérium időben közbelépett, így sikerült 1990-ben a történelmi konyhakertet is megmenteni, ekkor kezdődött meg az ún. régen elfeledett gyümölcsök és zöldségek újrakultiválása is, melyek a “zöld árkádban” kaptak helyet. A 17. században (1683), még állatkertként működő területet a püspöki vadászat céljából fenntartott fácánossal együtt, 1702-ben Greifenhaus bíboros-, Antonio Petrini kertépítész segítségével, -a gyönyörök kertjévé varázsolta. Húsz évvel (1721-ben) később Balthasar Neumann püspök feltöltette a mocsarat, a kertet kettéosztotta, az északi részét barokk stílusúra alakíttatta, a délit meghagyta vadregényes romantikusnak.

A barokk stílusú kert napjainkban 3 régióra van felosztva. Elsőként a görög mitológia ismerős alakjaival találkozunk, majd utunkat folytatva az erdei zónába érkezünk, itt található az indákkal, és borostyán indákkal befedett kőszínház, a kínai pavilon és a konyhakert, ahol a fűszer és-gyógynövények mellett megcsodálhatjuk a szabadon burjánzó haszon növényeket is, mint az articsókát, a padlizsánt, a dinnyét, a mákot, nem beszélve a téli porcsinról, izsópról és olyan ritka gyümölcsökről, mint a Goldparmäne (téli alma), Gewürzluiken, Champagnerrenette (francia “pezsgő” almafajta) és a sárga Bellefleur. A gyümölcsös kert 3. régiójáról is csak szuperlatívuszokban lehet beszélni. A különös formájúra nyírt gyümölcsfák (barack, birs, körte) Johann Prokop Mayer (1737-1804) udvari és királyi kertész szakértelmét dicsérik. (Ebben a hónapban ment tönkre a mosogatógépünk)

Az Érzékek vására a Múzeum szigeten

München leghíresebb múzeuma a Deutsches Museum (Német Múzeum), amely évente több, mint egymillió fős forgalmával Európa leglátogatottabb múzeumai közé tartozik. Mellesleg nem túlzás, de itt található a világ legnagyobb technikai-természettudományi gyűjteménye. A Múzeum-szigeten barangolva azonban más érdekességeket is felfedezhetünk, úgymint az Apátok szigetét (Prater Insel) és az Alpesi múzeumot. Az előbbiben évente kétszer kerül sor az ún. Érzékek vásárára (Markt der Sinne), 1 hónappal karácsony és 1 hónappal húsvét előtt, ahol 90 zsürizett árus állítja ki portékáit, ezenkívül live music, show műsorok, gyerek programok, kreatív work shopok között válogathat az érdeklődő. Az ínyencek számára kötelező megkóstolni a híres elzászi tortát, az afrikai, indiai konyha szerelmesei sem csalódnak soha. Magyar feelingről a lángos és a kürtős kalácsos bódék gondoskodnak (pech széria folytatódott, mert a mobilunk 3 hétig nem működött a Vodafone miatt).

Május: Nápoly-Capri-Amalfi (lsd. erre vonatkozó blogok)

Június: Ansbach rokokó történelmi fesztivál

Az idei év valahogy a rokokó jegyében telt, nem szándékosan, de így sikeredett. A legpompőzebb mind közt az ansbachi rokokó fesztivál volt, melyet Carl Wilhelm Friedrich von Brandenburg-Ansbach emlékére rendeznek meg minden évben Ansbachban (A város, a bajorországi Mittelfranken megyében található, korábban a Német-római Birodalom egyik fejedelemségének a székhelye volt, Münchentől 140 kilométerre).

A rokokó fesztiválhoz a hátteret a helyszínek adják, a korhű táncjátékok, az őrgróf lakóhelyén és az egykori Szent Gumbertus templom kertjében zajlanak. A vad őrgróf, Charles William Frederick ((1729-1757) pompaszeretetében túlszárnyalta még Nagy Frigyes császárt is (törvényes örökösére, Charles Alexanderre 2.3 millió tallér adósságot hagyott). A korabeli adatok szerint az állami kincstár bevételének 10%-át költötte (1730 és 1748 között félmillió guldent költött) vadászatra, emellett 56 templomot, számos kastélyt is építtetett, többek között Triesdorfban, imádott sólymainak. Vadász szenvedélye miatt ragadt rá a Vad őrgróf elnevezés (Wild Margrave). A brandenburgi herceg 45 éves korában agyvérzésben halt meg (1757. august 2).

A rokokó fesztivál ötletét “A vad őrgróf” című színdarab adta, amit a helyi költő, Konrad Friedrich írt. A nagyközönség előtt először 1894. június 10-én mutatták be. Később a gróf színes egyénisége és a színdarab megihlette a város vezetőit a Rokokó Fesztivál megrendezésére. Az elsőre 1932-ben került sor, ami az évtizedek során fantasztikus történelmi fesztivállá nőtte ki magát. A rokokó fesztivál szereplői napjainkban az Ansbachi Hagyományőrző Egyesület tagjai, valamint hivatásos színészek, akik eredeti, történelmi jelmezekben adják elő a gróf életéről szóló táncjátékot. A rokokó tánccsoport egész évben gyakorol a 18. századi táncshow-ra (gavotte, menüett, allemande).Trauschitz 2014 090

Július: Rosenheim, Münchentől mindössze 65 kilométernyire található, így mindenképp érdemes átruccani egy napra. A város már a római korban is lakott volt, napjainkban pedig Délkelet-Bajorország egyik fontos gazdasági-ipari központja; az utóbbi pár évben Rosenheim tavaszi és őszi vásárairól híresült el, melyet az Alte Spinnerei (Régi fonoda)-ben rendeznek meg. A város másik turista attrakciója a Lockschuppen múzeum, ahol minden évben izgalmas témát dolgoznak fel: 2014-ben az Inkák történetét, az idén az Esőerdőket mutatták be, jövőre meg a vikingekről lesz szó (elkezdődött a házunk 8 hónapig tartó tatarozása)

Augusztus: Belgium (lsd cikkek) Az ősz hihetetlen aktívan telt, nem volt olyan hétvége, hogy ne mentünk volna valahova, hegyet másztunk, várost néztünk, kiállításokra, fesztiválokra jártunk.

Szeptember: Mittenwald-Almabtrieb-az állatok levezetése az Alpokból. (lsd cikk- 2 néger menekült kirabolt, miközben a biciklimmel a jelzőlámpa előtt várakoztam.  A jogosítványom, egészségbiztosítási kártyám, bankkártyáim, és 100 euró volt a kis táskámban)10_Almabtrieb03

Október: Wasserschloss Sisi kastély, Bernried, Őskövületek, encián likőr és Ferró a hegyilakó (a cikket lsd. később)

November: Wolfratshausen-Buchendorf, Partnachklamm, Bregenz-Lindau, Constanz tó, Neuschweinstein-FüssenNeuschweinstein 008Neuschweinstein 018

December: Starnberg, Landshuti advent, december 20-án irány Belgium!

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s