Karácsony ország és moha manók

Posted on Updated on

díszek A-Z-ig 009Az Érchegység, Szász- és Csehország határán, délnyugatról északkelet felé húzódó, mintegy 150 km hosszú és 40 km széles hegyvonulat, az Eister-és az Elbei homokkő-hegység közt található. Déli lejtője meredek, az északi szelidebb; az Éger folyó felé szűk keresztvölgyek és meredek hegyszakadékok határolják, míg a Szászország felé vezető völgyei hosszúak, vadregényesek, és termékenyek. A hegység éghajlata igencsak zord; ezért a magasabb régiókban legfeljebb a zab és a burgonya terem meg.

1163-ban, amikor az első ezüstércet kibányászták az Érchegységben, egyúttal megkezdődött az ipari termelése is; jelenleg főképpen cinket, nikkelt, kobaltot, ezüstöt, vasat és rezet bányásznak (Zwickau és Chemnitz közt). A hegyen gránit, csillámpala és fillitrétegeket, a szienit, porfir, melafir töri át; melynek a felső felülete majdnem mindenütt sárga, meszes föld. Hála a rengeteg fának a régióban, a bányászat mellett a bútorok, fajátékok gyártása lett a második fontos bevételi forrás. Egész családok éltek meg játékok gyártásából, különösen a kemény tél idején. Néhány bánya bezárása után, tapasztalt esztergályosok kezdtek dolgozni a seiffeni játékgyárban, ők vágták és faragták ki az állat-emberfigurákat, a család többi tagja-nők és gyerekek- pedig festették, majd dobozokba csomagolták azokat. A kész termékeket aztán az Érchegységbe utazó kereskedők vásárolták fel, a szegénységet kihasználva, gyakran fillérekért. A legtöbb ilyen termék először Nürnbergbe került, eleinte a piacra, később a játékboltokba. A történelmi fafaragás mellett fontos iparág lett a környéken a csipkeverés, a hímzés és a horgolás; 1341-ben Uttmann Borbála honosította meg és jelenleg is több, mint 20 csipkeverő iskola működik a régióban. A háziipar a hangszerek, szalmafonatok, kesztyűk készítésével teljes.

Karácsony ország

A fajátékgyártás, napjainkban Seiffen falura és környékére korlátozódik, az ún. ” Karácsony országra“. A karácsonyi piramisok, a pipázó emberek, a diótörők, karácsonyi angyalok, bányászok, vadász figurák, bethlehemi állatok, karácsonyi hegyi tájak és a fagyertyák készítésének tradiciói a helyi seiffeni múzeumban tekinthetők meg, ahol kiváló képet kapunk arról, hogy hogyan dolgoztak a kézművesek cirka 150 évvel ezelőtt. A játékfaluban kitanulhatjuk a játék készítést, megtekinthetjük a karácsonyi cirkuszt, megleshetjük munka közben a babadoktort, valamint a német karácsonyi hagyományok mellett megismerkedhetünk a cseh karácsonyi szokásokkal is. Csatlakozhatunk a tradicionálissá vált Bergmann hegyi lámpásmenethez, ahol bepillanthatunk a bányászok nehéz, sokszor tragikus életébe, (hajnalban mentek dolgozni, amikor még sötét volt és csak késő este, sötétedés után tértek haza, ha hazatértek egyáltalán, mert gyakori volt a halálos kimenetelű baleset). Az említett időszakból maradt fenn az a szokás, hogy a helyi lakosok gyertyákat helyeztek az ablakokba, hogy a munkából hazatérő bányászoknak kivilágítsák a hazafelé vezető utat.díszek A-Z-ig 010

Pipázó emberek és mohamanók

A pipázó emberekről először 1850-ben tettek említést a korabeli források. Ennek az ember alakú füstölőnek a belseje üreges, a füst a Räuchermann száján lévő lyukon keresztül távozik. (A Räuchermann eleinte csak egy kúp alakú füstölő volt, amit a szabadba tettek ki). Mai népszerű karácsonyi füstölő figurák az erdész, a házaló, a vadász, a bányász és a katona. Mindenféle méretben, kicsi, nagy, óriás változatban kapható, beleértve a karácsonyfára függeszthető díszeket és az asztal szélére erősíthető Räuchermän családot, a pipázó férfit meg a Räucherfraut, a pipázó asszonyt. A világ legnagyobb Pipázó embere, ami a Miniaturen park Kleinwelka Bautzen-ben található, bekerült a Guinness Rekordok Könyvébe.DE-SA367WWAODZUDE-1

Dr. Johann August Ernst Köhler néprajzkutató szerint a Moosmann-t, a moha manót, a pipázó ember analógiájára találták ki Vogtlandban és Drezda környékén szintén a 19. század végefelé. Ezek a barátságos, kis, erdei szellemek, a 19. századi népmesék többségében főként karácsonykor bukkantak fel. A mohamanók, vagy Fakopáncsok afféle jóságos lények voltak, akik a szegény embereket aranylevelekkel jutalmazták, míg a rossz, dologtalan emberekre ráhúztak egyet egy bottal, melynek a végére fenyőtoboz volt erősítve.Mohaember 004

A legenda szerint a 3 láb magas mohamanók, az erdők mélyén, a fák gyökere alatti barlangokban éltek, erdei gyümölcsökkel táplálkoztak, fenyő ágakból és mohából készült ruhát viseltek. Télen azonban a barátságtalan, havas erdőkből beköltöztek az emberekhez, ahol a karácsonyfán vagy az ablakban világítottak kis lámpásaikkal, de csak 12 éjszakán keresztül, mert karácsony után viszatértek az erdőbe, ahol jól bevackolták magukat a mohák alá és csak  tavasszal jöttek onnan elő.

Így vált a Vogtland hatalmas erdőterületein a moha emberke, a karácsonyi fények hordozója. A 19. század második felében, egyszerű, fából készült üreges testhez szöggel erősítették rá a karokat és a lábakat. Később a kiváló fafaragó mestereknek köszönhetően csodálatos mestermunkák kerültek ki a kézműves műhelyekből. A gazdagabbak számára a fejeket a Falkensteiner Schnitzer cég szállította, (ma már porcelánból vagy újabban celluloidból készült fejjel is kaphatóak). A Mohaemberke ruhájának elkészítése viszont a nők feladata volt, az öltönyük eleinte kartonból volt és – ami a lényeg volt -hogy zöld mohával kellett beborítani. Az egyik kezükben egy lámpást tartottak, a másikban egy ágat, sétapálcát, vagy szerszámot.

Az Érchegység gasztronómiája

Ízletes, laktató és egyszerű, így lehetne jellemezni az Érchegység falvainak konyháját, melyet egyértelműen a gazdasági helyzet formált, az ételek ugyanis jobbára egyszerű alapanyagokból készültek, mint a burgonya, lencse és húsételek, ezek az alapanyagok napjainkban is a legfontosabbak. A hegyi falvakban a legélvezetesebbek a burgonyából készült ételek, mint például a burgonya pufferl (mackó, lepcsánka), ezenkívül az édes vagy sós változatban készülő “Klitscher-ek” (palacsinta alma mousse-szal, lásd a képen) minden vendéglő menüajánlatában megtalálhatóak. De a “Rauchermaad” (a krumplis palacsinta) ugyanilyen népszerű, akárcsak a “grienen Klies”, de egyáltalán a burgonya majdnem minden formája (sült burgonya, héjában sült krumpli fűszeres tejföllel meglocsolva). A burgonyából készült ételek mellett a hagyományos karácsonyi, marcipános édeskenyér a Stollen, és a “Neinerlaa” már nemcsak a karácsonyi szezonban kapható, és ahány család, annyiféle receptje létezik. Mindenesetre, karácsonykor kilenc különböző finomságnak kell lennie az asztalon, ezek között a 3 legfontosabb a savanyú káposzta, a knédli és a lencse. Az étkezés része mindig valamilyen, finom likőr (enzián, havasi gyopár), mert a helyi gyógynövény likőrök nemcsak segítenek megemészteni a zsíros, szaftos ételeket, hanem népszerű ajándéktárgy. Száz szónak is egy a vége, Seiffen nevének hallatán mostmár nemcsak a játékkészítés fog automatikusan beugrani, hanem a kulináris élvezetek is.

klitzer

A moha emberkékről szóló történetek és legendák a Thüringiai erdőség falvaiban és Drezda közelében is megtalálhatóak, Dr. Johann August Ernst Köhler: Népszokás, babona, legendák és más ősi hagyományok Vogt földön című, 1867-ben megjelent könyvében olvashatunk többet róluk.

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s