Április bolondja és a svájci spaghetti szüret

Posted on Updated on

 

DK+843+Romige+spaghetti+met+prei,+kruidenkaas+en+gerookte+zalmÁprilis elseje állítólag már i.e. 536 óta a bolondozás napja. Eredetét egyesek a keltáknak tulajdonítják, míg más néprajzkutatók az iráni újévet, a Sizdah Bedart, ami éppen április elsejére esik, tartják a világ legrégebbi tréfa napjaként számon.

Egy biztos, hogy Nyugat-Európában először 1508-ban a francia reneszánsz költő, Eloy d’Amerval utal egy bizonyos áprilisi halra, azaz bolondozásra. Ezt követően 1539-ben a flamand költő Eduard de Dene megemlít egy nemesembert, aki április elsején bolonddá tette a személyzetét. Más források IX. Károly francia királlyal hozzák kapcsolatba az április elsejei vidámkodás szokását, aki 1564-ben az új esztendőt április elsejéről január elsejére helyezte át. Az emberek a naptár átállításába kénytelenek voltak belenyugodni, de az addig szokásban lévő újévi ajándékozásról nem mondtak le. A hamis újévet eleinte kisebb ajándékokkal, később már csak képes rajzokkal, vagy tréfával ünnepelték meg.

Angliában 1698. április elsején a krónika szerint London lakosságát azzal tették lóvá, hogy kihirdették, hogy menjen mindenki a Towerbe, mert ott fürösztik az angol oroszlánt.

A 19. század elejétől már javában tombolt az április elsejei ugratás szokása. Olaszországban, Franciaországban, Belgiumban papírból kivágott halat ragasztanak a mai napig egymás hátára a diákok majd elkiáltják magukat, hogy “áprilisi hal!” (pesce d’aprile!, poisson d’avril! aprilvis!) magyarul április bolondja. Skóciában, április elsején “kakukk vadászatot” rendeznek- a kakukk, a megtréfált ember. A vicc lényege, hogy a “kakukkal” egy lepecsételt levelet küldenek egy “nagyon fontos üzenettel”, mire kb. 1 óra múlva, amikor az illetőnek már lóg a nyelve a sok rohangálástól, az egyik beavatott megszánja és arra kéri, hogy olvassa fel hangosan a levelet. Ebből tudja meg a küldönc, hogy ő lett az idei április kakukkja.?????????????????????????????

untitledA világ eddigi legnagyobb ugratása azonban Charles de Jaeger, a BBC operatőrének a nevéhez fűződik. Jaeger, már gyerekkorában is híres tréfacsináló volt, az a fajta ember, akinek a humor volt az életeleme. Amikor 1957-ben a BBC Panoráma című műsor szerkesztője lett, kitalálta, hogy aznap egy “spaghetti aratásról” ad le egy dokumentum filmet. A helyszín a svájci Ticinó volt, ahol az élőadásban a parasztemberek éppen friss spagettit szüreteltek a spagetti fákról. A riport alá a szöveget az ismert színész, a bariton hangú Richard Dimbleby mondta, ami még hihetőbbé tette az egész történetet. A stáb fetrengett a röhögéstől, amikor a farm tulajdonosa beszámolt az enyhe tél utáni rekord spagetti termésről. Az”Aratás Fesztivált” is élő adásban közvetítették, amelyet vitafórum követett, amiben azt taglalták, hogy milyen permetszerrel lehet a spagetti zsizsiket kiírtani, meg hogy hogyan kell elültetni, hogy a megfelelő hosszúságú spagetti teremjen. A nagyobb hihetőség kedvéért a filmet a londoni Pasta Foods üzemben vették fel, St Albansban (Hertfordshire megyében) és a svájci Castagnola hotelben. Ma már elképesztőnek tűnik, hogy az emberek bevették ezt a maszlagot, de mentségükre szolgáljon, hogy az 1950-es években a spagetti Angliában még csak konzerv formájában létezett, amit paradicsom szószban eltéve elég drágán árultak, így amolyan ritka, egzotikus ételnek számított. Az adást kb. 8 millióan nézték (abban az időben még nem volt mindenkinek TV-je.) A következő napon százával érkeztek a telefonok a stúdióba, egyrészt a történet hitelességével kapcsolatban, másrészt sokan az iránt érdeklődtek, hogy hol lehet spaghetti gumókat venni! Miután Mr Jaeger felvilágosította a nézőket, hogy az előző napi adás egy április elsejei móka volt, nyilvánosan elnézést kért, majd azt tanácsolta, hogy -“Ja és a spagettit ültessék el a paradicsom szószban és várják meg, míg kinő!”

https://i2.wp.com/upload.wikimedia.org/wikipedia/en/c/c8/Spaghetti_harvest.jpgMa már nehéz lenne ezt a sztorit bárkivel is “megetetni”, mert a spagetti a pizza után vagy mellett a legnépszerűbb étel a világon (a spagetti szó az olasz spaghetto szó többes számából származik, amely a „spago” kicsinyítőképzős alakja. Jelentése: „vékony húr„kicsi húrok), az ún. körprofilú tészta csoportba tartozik és 3 vastagságban létezik. Sziciliában már a 12. század óta ismerik, Muhammad al-Idrisi arab utazó számol be róla elsőként, hogy a Sziciliai királyságban evett egy finom tésztát, ennek ellenére a fogyasztása Olaszországban is csak a 19. századra vált általánossá. Oka, hogy addig nem volt elég tőke az országban, amiből gyárakat lehetett volna létesíteni a spagetti tömeges termelésére. 1955-ben viszont már 1,432,990 tonna spagettit termeltek Olaszországban és az egy főre eső évi fogyasztás elérte a 30 kg-t.

Amerikában és Nagy Britanniában még mindig népszerű a konzerv spagetti, Spaghetti Italienne néven. Míg eleinte fokhagymával, babérral és szegfűszeggel ízesítették, ma már el se tudnánk képzelni a jóval finomabb bazsalikommal és oregánóval fűszerezve.

A spagetti 3 legnépszerűbb elkészítés módja (oliva olajjal, pesztoval, hússal vagy zöldségekkel, mint pl a gomba, padlizsán, cukkini, paradicsom) a Bolognese, az Alfredo és a Carbonara, Pecorino Romano, parmezán vagy Grana Padano sajttal bőven megszórva.

 

 

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s