December 4-5-6: Barbara ág, Fagyöngy metszés és Mikulás napja

Posted on Updated on

Cukororszag 016December apó, mindjárt az első adventi gyertya meggyújtása után elfoglalja trónját a Hónapok birodalmában, ami számunkra azt jelenti, hogy megkezdődik a visszaszámlálás karácsonyig. Ha nem akarunk testileg és lelkileg is kikészülni jóval az ünnepek beköszöntése előtt, akkor legjobb, ha nagy ívben kikerüljük a bevásárló központokat, szupermarketeket. Számomra már pár éve bevált stresz menedzsment néhány érdekes népszokás megünneplése.

Szent Barbara napja

December 4-.e régen Németországban a Barbara ág beszerzésének a napja volt. Igaz, hogy a Barbara név már régen kiment a divatból (idén a Mia, Emilie voltak a legnépszerűbbek), de a Szent Barbara napi szokások, azaz a cseresznye ágmetszés hagyományát a mai napig őrzik a német és angol városokban, különösen a katolikus területeken. A 4. században élt, mártír halált halt Szent Barbara régen a bányászok védőszentje volt, ma a tűzoltók patrónusa. Azt tartották, hogyha az ezen a napon vízbe helyezett cseresznyeág (van ahol alma, szilva, aranyeső, vagy orgona ágat virágoztatnak ki, de a cseresznyefa a legautentikusabb)december 25.-ére, azaz karácsony másnapjára kivirágzik, nagy szerencse éri a ház lakóit a következő évben.

December 5-e: a fagyöngy napja. A fagyöngy a 18. század óta kedvelt ajtó-lakás, és kerti dekoráció az angol és skandináv nyelvterületeken. A hagyományok szerint, úgy kellett levágni a fagyöngyöt a fáról, hogy nem érinthette a földet és legkorábban csak február 2-án, a Gyertyaszentelő Boldogasszony napján volt szabad kidobni. De a néphit szerint legjobb volt egész évben felfüggesztve hagyni, mert megvédte a házat a tűztől és a villámlástól.

A fagyöngyről, mint növényről egyébként annyit tudunk, hogy egy gyönyörű parazita, amely bármilyen fán megél, (legritkábban a tölgyfán). Két fajtája létezik: Európában, a Viscum album, (kis sárga-fehér virágokkal és bogyókkal) Észak-Amerikában a Phoradendron flavescens  a honos ( New Jersey, Florida). A fagyöngyről először az antikvitás idején élő idősebb Pliniusz készített feljegyezést, mely szerint a kelták orvosságot készítettek belőle az állatok termékenységének javítására, ezenkívül kiváló kígyóméreg elleni antidótum volt. Vergiliusz Éneászának a VI. fejezetében pedig Éneász egy aranybokrot talál, ami tele van fagyönggyel.

Később, még a kereszténység előtti irodalomban, a fagyöngy a termékenység és a férfiasság jelképe lett. A 3. szd után, a kereszténység elterjedése kezdetén, hol vallásos, hol misztikus szerepet tulajdonítottak a fagyöngynek. A 13. századi viking eposzban, az Eddában azonban már igencsak fontos szerepe van, a fagyöngy lesz a felelős Baldr, Odin főisten és Frigg istennő fiának a haláláért! “Baldr, aki ezenkívül a szép Nanna férje, az ázok nemzettség legjobbika, szép daliás ifjú, fehérebb, mint a legfehérebb virág, mindenki csak dicséri. Egyik éjjel azonban megálmodja korai halálát, álmát elmondja isten szüleinek, akik kétségbeesésükben tanácsot hívnak össze, hogy miképpen lehetne megóvni imádott fiukat a korai haláltól. Frigg istennő megesketi a tüzet és a vizet, a vasat és minden fémet, a köveket és a fákat, az állatokat és a betegségeket, hogy nem fogják bántani Baldrt. Az istenek, hogy bizonyosak legyenek az ígéretek betartásában, Baldrt a fő tanácshelyükre viszik, ahol íjjal céloznak rá, ütik-verik, ő azonban sértetlen marad. Ez azonban felbosszantja Loki istent, aki vénasszony képében bekopog Frigghez és kicsalja a titkot, miszerint egyedül a fagyöngy nem esküdött meg, hogy megvédi a fiát a haláltól, mert még túl fiatal volt az eskütevéshez. Loki ekkor hazatérve nyilat készít fagyöngy ágból, majd odaadja a vak Hodrnek (a tél istenének), aki rálövi Baldrra. A fiú szörnyethal. Az ázok gyászba borulnak, és viking szokások szerint Baldrt saját hajóján, a Ringhorne-on elégetik. Vele együtt hal a varázsitallal elkábított feleség Nanna is. Később Hermod ki akarja váltani Baldrt a Halottak Birodalmából, de Hél, a holtak istennője csak úgy akarja őt kiadni, ha a föld minden lénye megsiratja. Erre nemcsak az élők, hanem a föld, a kövek és a fák is könnyeket hullatnak, csak egy óriásnő (állítólag Loki) vonakodik azt mondván, hogy „maradjon Hélben, ami az övé”. Így Baldr kénytelen Hélnél maradni. (Baldr talán Odinnak, mint nyáristennek önállóvá lett változata. Vetélytársa és ellensége Hödr, a téli démon, aki ősszel legyőzi Baldrt. Izlandon a korai halállal kimúlt isten egyes vonásai Apollónra, sőt Jézusra emlékeztetnek).

Egy másik norvég kódexben a Gesta Danorum-ban ennek a történetnek egy olyan változata található, amelyben Baldr és a vak Höðr riválisok a trónra. Höðr megöli Baldr-t egy karddal, melynek a neve Mistilteinn (angolul “mistletoe”). Egyébként több norvég legendában visszatér egy bizonyos kard, melynek fagyöngy a neve.

Angliában a fagyöngyről szóló legkorábbi feljegyzés a 16. századból való. Később egy Winston Graham nevű író készített feljegyzést egy Cornishban lábrakapott karácsonyi csókolózás szokásról, a fagyöngy ág alatt. Ennek kapcsán megemlíti, hogy a fagyöngy eredetileg egy különleges fa volt a Cross nevű erdőben, csak később megátkozták, hogy parazitaként éljen. De visszatérve a csókszokásra, ami igazából Svédországból terjedt el, az amerikai író, Washington Irving: The Sketch Book of Geoffrey Crayon novellájának megjelenése után, (1820) aki azt írja, hogy Svédországban a konyhában, istállóban karácsonykor felfüggesztett fagyöngy alatt állva az ifjúnak joga van megcsókolni egy lányt, majd minden csók után le kell szakítani 1 bogyót. Amikor az összes bogyót leszakítják, nincs több csók.

Dec 6-a: Mikulás, Télapó, legalább annyira népszerű ünnep, mint a karácsony, mert igazából ez a gyerekek ünnepe. Szt Nikolausz, aki ugyanúgy hús-vér ember volt, mint Szent Barbara, Görögországban élt Myrában, a 4. században. Valójában püspök volt, akit jótettei miatt hamarosan a Csodatévő jelzővel illettek. Arról híresült el, hogy titokban ajándékot vagy pénzt tett a kisgyerekek kint hagyott csizmáiban, kalucsnijaiban. Az angol nyelvterületeken egy hibás fordítás következtében Santa Claus lett a neve, amit a holland Sinterklaas-ból vettek át. Érdekes, hogy a magyar, német nyelvterületeken Mikulás segítőtársa a krampusz, míg a Benelux államokban Fekete Péter (Zwarte Piet), aki tulajdonképpen egy szerecsen, úgy is van öltözve, mór divat szerint. A mandarint és narancsot osztogató szerecsen alakja Belgiumban valószínüleg a spanyol befolyás hatására alakult ki.FFB 038

Weinacht 032

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s