Ibolyafesztivál Toulouse-ban

Posted on Updated on

Provence 443Míg Magyarországon az utóbbi években divatba jött a medvehagyma vadászat, Franciaországban és Amerikában ilyenkor áprilisban beköszönt az ibolyaszezon! 2003 óta Toulouse-ban, minden évben megrendezik az ibolyafesztivált, a Fête de la Violettet, amely olyan nagyszabású esemény, hogy a TV is közvetíti, francia és külföldi újságokban írnak a gasztronómiai csodákról.

Az ibolya első fogyasztói
Az ibolya az antikvitás óta kedvelt virág. Az első feljegyzés Zeusszal és Io nimfával kapcsolatos.
Io, aki Inakhosz argoszi király leánya volt, mint az ókori világ sok hercegnője, szépségével elbűvölte Zeuszt. Az istenek ura, hogy magáévá tehesse a lányt, a tervezett csábítás éjszakáján sötét felhőkbe borította az eget. Héra azonban megsejtette, hogy miben mesterkedik a férje, de nem az istenek urát sújtotta haragjával, hanem a leányt, akit hamarosan üldözni kezdett. Zeusz, hogy kedvesét elrejtse Héra elől, fehér üszővé változtatta. Héra azonban rájött a turpisságra, és az üszőt ajándékul kérte Zeusztól. A férj nem utasíthatta vissza felesége kérését, így lett Ió nimfa Héra tulajdona, aki megbízta a százszemű Argoszt, hogy őrizze a tehenet. Hermész azonban Zeusz parancsára megölte a százszemű óriást, és megszöktette Iót. De Héra a tehénalakban élő hercegnőt is megtalálta a halandók világában, és hogy kínozza a lányt, büntetésül egy böglyöt küldött rá, ami csípte-marta, amerre csak járt. Ió annyira szenvedett a bögölytől, hogy kínjában keserves sírásra fakadt. A szerelmes Zeusz, hogy enyhítsen kedvese fájdalmán, minden csepp könnyét ibolyává változtatta, s amikor Io lelegelte a virágot, a bögöly nem bántotta tovább.
Valószínüleg ezt a legendát fedezhették fel a 14. században élő szerzetesek, amikor az ibolya virágjából és a leveléből megfázás elleni teát készítettek, de főzelékként is szívesen fogyasztották. A következő pár száz évre az ibolya teljesen eltűnt a konyhákból, de a 19. század elején, egyszercsak újra felbukkant Franciaországban, Napóleon udvarában. Ma már kevesen tudják, hogy Napóleon rajongott az ibolyáért. Pl.: Első feleségének, Josephine császárnőnek ibolyaszínű ruhát kellett viselnie az esküvőjükön. A Császár párt emblémája is az ibolya volt. Napóleon álneve, a számüzetése alatt Le Caporal La Violette, azaz Ibolya káplár volt. Amikor Napóleont Elba szigetére száműzték, a katonáitól a következő szavakkal búcsúzott el: «Ne csüggedjetek, az ibolyavirágzásra visszatérek!»
Valószínüleg ez a mondás ihlette meg Jean-Dominique Etienne Canu csendélet festőt, aki 1815-ben Le Secret du Caporal La Violette címen egy kis képet készített. A csendélet látszólag egy csokor ibolyát ábrázol, de ha figyelmesebben megnézzük, a virágszirmokon hamarosan felfedezzük Napóleont, a feleségét Mária Lujzát és a kis trónörököst.
A romantikus lelkű Napóleonról és az ibolyáról még annyit, hogy állítólag 1814-ben, amikor Szent Ilona szigetére száműzték, őreitől azt kérte, hogy távozása előtt még el szeretni búcsúzni szeretett Josephine-jétől, aki akkor már a rueili Szent Péter és Szent Pál templomkert temetőjében nyugodott. A sírján ibolyák nyíltak, a császár, pár virágot letépett róla, és a ruhája alá rejtette.
Amikor Napóleon 1821-ben meghalt, Josephine egy hajtincsével és a nyakában egy medállal helyezték örök nyugalomba, amelyben az imádott nő sírjáról letépett ibolyavirág volt.

Az osztrák császárnő és magyar királynő, Sissi is ibolyafüggő volt, a kedvenc édessége az ibolyafagylalt volt, de saláták, torták díszeként, töltött csirke, halak ízesítésére is felhasználták szakácsai, hogy az állandóan fogyókúrázó császárnő kedvében járjanak. Az ibolya fogyasztása a Viktoriánus kori Angliában érte el a tetőpontját. S hogy az ibolyára éhes vásárlók igényeit ki tudják elégíteni, a franciaországi Hyères-ben és Grasse-ban megkezdték az ipari feldolgozását. A második nagyüzem Pármában (Olaszország) működött, de Németországban, és Algériában is létesítettek parfümgyárakat.

Az ibolya háza és az ibolyafesztivál Toulouse-ban

A franciák 1854-ben ültették el az első ibolyapalántákat (melynek nagy előnye volt, hogy 7-8 hónapon keresztül virágzott). 1908-ban létrehozták az ibolyatermelők szervezetét “Terre de Violettes” néven, melynek tagjai azok a kistermelők lehettek, akik iparilag gyártották termékeiket, úgymint parfümöt, likőrt, cukrot, pasztillát.
Az ibolyáról az Ibolya háza múzeumba látogatva (La maison de la violette) tudhatunk meg még többet (2000-ben nyitották meg Toulouse-ban, 2 megállónyira a Matabiau pályaudvartól), ahol a Fragonard parfüm mellett egyéb ibolyából készült termékeket is vehetünk, mint a Violette de Toulouse, 1936 óta gyártják az ibolya virágjából kisajtolt parfüm a világon a legdrágább illatszer-alapanyag. Ugyanennek a fajnak a leveleiből párolják az ibolyalevél-olajat (20 g tiszta olaj körülbeül 1 tonna levélből állítható elő).  Ibolyalikőrt a Creme Yvette-t, 1950 óta gyártják, a Parfait d’Amour-t (szorbét)
az Ibolya ízű cukorkát és a cukrozott ibolyaszirmot mindenki ismeri. A Viola odorata fajtából készítik, tojásfehérje és cukor kristályosításával. (Házilag úgy lehet elkészíteni, hogy forró cukorszirupot öntünk a virágra, vagy belemártjuk, és addig benne hagyjuk, amíg a cukor újra kristályosodni kezd, majd megkeményedik. A rózsaszirmokat is így kell kristályosítani, vagy a narancsvirágot). Az Ibolyaszörpöt; ibolyaesszenciából nyerik. Az Ibolyaméz szintén  népszerű.
A legtöbb ibolyából készült terméket egyébként Oroszországba és Amerikába exportálják.

Receptek
Az angol nyelvterületeken az ibolya a legnépszerűbb virág az ehető virágok között. Nemcsak azért, mert szép, de ráadásul jó az íze is. Elegánssá varázsol egy tortát, szufflét, a krémek, szorbék, parfék, fagylaltok gyönyörű színt kapnak a virágból kivont esszenciától. Az ibolya leveleiből nyersen salátát készíthetünk, a leveléből a spenóthoz, sóskához hasonlóan főzeléket főzhetünk. Az amerikaiak a francia ibolyaszörpöt fagylalttölcsérek ízesítésére és a marshmallow készítéséhez használják fel.
A főzés előtt azonban nem árt tudni, hogy pl. a Rebecca nevű  ibolyafajta virága és levele erős vanília illatú, tehát ez az ibolya a legjobb a desszertekhez. A borsos illatú vad Viola odorata-ból viszont nemcsak parfüm készül, de jellegzetesen édes ízt ad a gyümölcssalátának, teának. A szelíd Viola tricolor pedig kiváló húsokhoz, grillezett ételekhez, párolt zöldségekhez.

Ibolyacukor készítése
Az ibolyacukor kiváló jeges teába, limonádéba vagy remek ajándék egy rögtönzött tavaszesti partyra, pl. egy szép befőttes üvegben, lila masnival átkötve. Íme az elkészítés módja.
250 g cukorhoz, 125 g ibolyaszirmot teszünk hozzá.
Mossuk meg jól az ibolyavirágot, és szárítsuk meg egy konyhai papírtörlőn. Öntsük a cukor felét egy lapos kistányérba, és szórjuk rá a tetejére az ibolyavirágokat. Fedjük be a maradék cukorral, majd nyomjuk/préseljük bele óvatosan a virágokat egy üvegpohár aljával. Takarjuk le egy tiszta törlőronggyal, és hagyjuk így, amíg a virágszirmok kiszáradnak. Tegyük egy jól záródó üvegbe, és tartsuk sötét helyen.

Ibolya ízű muffinkrém
Hozzávalók a krémhez: 1 evőkanál liszt, 2 dl tej, 20 dkg vaj, 20 dkg ibolyás cukor, só, 1 csomag vaniliás cukor
Készítsük el a muffint a szokásos módon. Majd a krém következik: Tegyük fel főni a tejet, sürítsük be 1 kanál liszttel. Hagyjuk kihűlni. A vajhoz adjuk hozzá az ibolyacukrot és egy csipet sót, keverjük habosra. Adjuk hozzá a tejhez. Szórjuk bele a vaníliás cukrot, és keverjük újra össze.

Ibolyás saláta
150 g friss zsenge zöldborsó, 25 dkg megmosott, megszárított ibolyavirág, 1 evőkanál petrezselyem, 1 evőkanál friss citrom héj, 1 evőkanál  tárkony, 1 dl olívaolaj, só, bors 2 evőkanál  ibolyaecet, 10 dkg extra friss ibolyavirág
Egy salátás tálban keverjük össze a hozzávalókat. Az ibolyaízű borecetet ízesítsük, sóval, borssal, majd állandóan keverve adjuk hozzá az olajat. Öntsük rá a salátára. Ibolyavirágokkal megszórva díszítjük.

Ibolyás borecet
Mindig az 1-4-es arányt kell szem előtt tartani, azaz 1 adag ibolyaszirmot helyezzünk el egy befőttes üvegben. Öntsük rá a 4 egység pezsgős borecetet, fedjük be. Rázzuk jól össze az ibolyát az ecettel, mintha koktélt sékelnénk, hogy a szirmok jól átitatódjanak, elmerüljenek a pezsgős ecetben. 3 vagy 4 nap múlva szűrjük le, dobjuk ki belőle a virágokat. (1 évig eláll, hűvös helyen.)

Provence 444Az ibolya fajtái és orvosi célokra való felhasználása
Az ibolya előnye, hogy szinte minden helyen megél, ahol van elég víz és talaj. Fajai megtalálhatók minden trópusi és szubtrópusi területen, emellett az északi és a déli mérsékelt égövbe is benyomulnak – dél felé egészen a Tűzföldig, Dél-Afrikáig és Új-Zélandig. Az Andokban megtelepedett fajok némelyike 4600 méterig is felkapaszkodik. Lomblevelei nagyon változatosak; gyakran levélrózsában állnak. Egyes fajok levele lándzsás, másoké igen széles, szárnyas, ujjas vagy akár pajzs alakú is lehet. A magashegyi fajok apró, bőrnemű, éles-szögletes, sokszor pikkelyszerű levele a megvastagodott hajtásra borul.
Öttagú, illatos virágainak két középső szirma eláll vagy lefelé konyul. Az illatát adó illóolajokon kívül az levele és virága nyálkaanyagokat is tartalmaz. Görögül az ibolya neve Ion, ami a benne lévő ionone nevű vegyületre utal (a béta-karotin lebomlásához nélkülözhetetlen anyag, ez határozza meg az ibolya aromáját, éppenúgy, mint a répáét, a málnáét, dohányét, rózsájét és a fekete teáét is). Az ibolyák porzói két hosszú, nektártermelő nyúlványa egy hasonló színű nektárvonallal együtt az alsó szirom sarkantyúszerű kiöblösödésébe nyúlik bele. A porzókon túlnyúló bibe igen sokféleképpen osztott; kiszélesedő és bögreszerűen bemélyedő egyaránt lehet. A virág sokszor ki sem nyílik, ilyenkor a növény önbeporzó (kleisztogám). Termése tokszerű. 450 faja létezik, a virágok között a legnagyobb nemzettséget alkotja (nőszirom, árvácska).
Egyes ibolyafajták virágja, levele és szára orvosi célokra is használatos, pl. az erdei ibolya gyökérzete és levelei a szaponin nevű keserű anyagot tartalmazza, ezenkívül alkaloidákat, A- és C-vitamint, antioxidánst (a neve anthocyanin). A levéldrog fő hatóanyaga is ez, az illóolaj izzasztó, vértisztító, a virág idegnyugtató, vérnyomáscsökkentő hatású. AIDS ellen is hatásos, antimikrobális és rovarirtó hatása is ismert. Az egyik, Új-Guineában termő faj leveleit sebek gyógyítására használják. A Viola verucunda levelét Kínában főzeléknövénynek termesztik. A Viola canescens fajtát viszont Indiából kitíltották, mert az álomkór ostoros (Trypanoza cruzi) parazita él rajta.

1992 óta az ibolya 80 variánsát termesztik Franciaországban, a többit Ázsiában és Afrikában, Indiában.
A futurista költő kedvence az ibolyás rántotta volt.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s