A cigányok városa Dél-Franciaországban: Saintes-Maries-de-la-Mer

Posted on Updated on

A dél-franciaországi, Saintes-Maries-de-la-Mer, a Mediterrán tenger partján található hangulatos kis település már a 19. század óta a romák Mekkája. A városról először a 4. században, “Ra” néven tett említést a térképész Rufus Festus Avienus. Tekintélyét jelentősen megnövelte, amikor a 6. században az arles-i érsekség kezdeményezésére felépítették a Szent Mária monostort és a templomot. A 9. században a várost először a vikingek, később a szaracénok szemelték ki maguknak. A 10. században St Maries de la Mer-re keresztelt városra azonban csak a 15. században figyelt fel a keresztény világ, amikor felfedezték Mária Magdaléna, Mária Jacobé és Mária Salomé ereklyéit és földi maradványait. Mária-Jacobé és Mária-Salome, – az előbbi az ifjabb, az utóbbi az idősebb Jakab apostol édesanyja, – a Biblia szerint tanúi voltak Krisztus kereszthalálának és feltámadásának. Emiatt az első keresztényüldözés idején menekülniük kellett a Szentföldről. A Biblia szerint tengerre szálltak fekete szolgálóikkal, Lazarussal, Maximinnel és Sarah-val együtt és egy meglehetősen viharos tengeri utazás, majd egy csodás megmenekülés után a mai Provence-ban értek partot. 1838-ban az ő tiszteletükre kapta a település a Három Mária vagy Saintes-Maries-de-la-Mer nevet. A kommunikáció fejlődésével a 19. század végén megkezdődött a zarándokút a városba, a hívők számára 1892-ben megépítették az Arlesből kiinduló keskeny vasútvonalat, aminek a működését azonban fél évszázaddal később, 1953-ban meg is szüntettek.

A 20. század elején, a város legendája felkeltette az irodalmárok és művészek érdeklődését is (Ernest Hemingway, Picasso itt alkottak), a Három Máriát később a filmvilág is felfedezte magának. Ennek köszönhető, hogy a város lakossága a 20. század második felére megkétszereződött. Napjainkban már a turisták lassan kiszorítják a helyi halászokat, és kistermelőket (állandó lakóinak száma 2,478, nyáron viszont 50,000).

Szent Sára ünnepe

A város szenzációja a romák évente egyszer itt megrendezésre kerülő nagy ünnepe, Fekete Sára napja. St Maries de la Merben élt Kali Sara, magyarul Fekete Sára vagy Szent Sára a századok során ugyanis a romák védőszentje lett. A legenda egyik változata szerint Kali Sara állítólag a két Mária egyiptomi szolgálólánya volt. Az ún. apokrif evangélium szerint ő is tanúja volt a feltámadásnak, ezenkívül a legelső megtért keresztények közé tartozik. A legenda ezen változata szerint együtt érkezett a két Máriával Provence-ba. A másik változat szerint viszont Kali Sara egy szűz cigánylány volt, akinek a karavánja történetesen éppen itt táborozott. Amikor a két Mária hajója a part közelében elsüllyedt, ő mentette ki őket a vízből.

A két Mária és Kali Sára ünnepe mára már összefonódott, holott a Máriák tisztelete hosszabb időre nyúlik vissza, mint Fekete Sáráé, a templomban őrzik az ereklyéket, és a szobrukat, melyeket minden év május 24-én új ruhába öltöztetnek és ünnepélyes körmenetben a tengerpartig vonulnak vele. Erre a hagyományra épül Fekete Sára tisztelete is. Bár Fekete Sárát hivatalosan sem szentté, sem boldoggá nem avatták – (fel sem merült, hogy az eljárást megindítsák) -a római katolikus egyház engedélyezte, sőt mi több támogatta a kultuszát, mivel a cigánypasztoráció egyik hathatós eszközét látta benne.

A cigány karavánok az európai kontinens minden részéről már napokkal május 24-e előtt St Maries-de-la-Merbe érkeznek, mert a vallásos áhítat mellett Szent Sára ünnepe fontos társadalmi esemény is. Rég nem látott rokonok, ismerősök találkoznak ilyenkor egymással, alkalom nyílik üzletek kötésére, házasságok megkötésére, lánykérésre. Sokan gyermekeik keresztelését is erre az alkalomra tartogatják. Vannak akik kihasználva az alkalmat, a turisták szórakoztatásával, jellegzetesen „cigányos” emléktárgyak eladásával, (gyönyörű fülbevalókat láttam) zenével, tánccal, jóslással próbálnak jövedelmet szerezni. Mindezek mellett a táborhelyeken, az utcákon, kávéházakban folyamatosak a rögtönzött zenés-táncos mulatságok, napszaktól függetlenül.

A két napos Kali Sára szertartás két részből áll. Először az érkezők családonként, kisebb csoportokban vonulnak a kriptában elhelyezett szoborhoz. Ott gyertyát gyújtanak, ráterítik a szoborra az ajándékba hozott díszes palástot, ráhelyezik a fejdíszt. A szobornál imádkoznak, énekelnek, vagy csak zeneszóval tartanak áhítatot. Másnap kerül sor az ünnepi körmenetre. Ilyenkor a mise után a körmenet a tengerig vonul a két Mária, illetve Kali Sara szobrával. A provanszálok kisebb csoportja a Máriák szobrát követi, a romák népes tábora pedig Sáráét. Ezután Kali Sárát a tengerben megfürdetik (az európai vallások között ilyen ceremóniára nincs példa, viszont Indiában igen). Végül a szoborral együtt a romák is rituális fürdőt vesznek. Az esemény után a búcsú még néhány napig a szokásos mulatozással folytatódik.

Évente körülbelül tízezer roma zarándok érkezik kizárólag erre az eseményre.

Kali Sáráról még annyit érdemes megemlíteni, hogy kultusza áthatja a roma kultúra más területeit is. Imák, dalok, versek íródtak hozzá, festmények és más műalkotások készültek róla, legendáját több ízben színpadra vitték.

Kevesen tudják, hogy a cigányok terjesztették el Spanyolországban a flamenkót valamint, hogy Franciaországban született a leghíresebb “aranykezű” cigány gitárművész: Manitas de Plata.

Szent Sára 500. évfordulóját XXIII. János pápa jelenlétével ünnepelte meg a város.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s