Capri, a bi és homoszexuálisok szigete

Posted on Updated on

Villa St Michele

A liliomfehér, ibolyakék-bíborvörös és halványzöld színeiben pompázó Capri, a csipkézett Faraglioni szikláival, melyek úgy trónolnak a Tirrén tengerben, mint előkelő királynék a trónszékükön, valaha a császárok, művészek, filmsztárok és szerelmesek (homoszexuális és leszbikus) kedvenc tartózkodási helye volt.

“Ciao amore mio, Capri!”- suttogja Sophia Loren Clark Gable fülébe, a Nápolyban kezdődött című film utolsó filmkockáin. Ingrid Bergmant, Greta Garbot (aki szintén biszexuális volt) Liz Taylort is rabul ejtette Capri szépsége. Onassis neje, Jacky Kennedy-Onassis Capriba járt Ferragamo cipőket vásárolni….

Az ókor hírhedt császára Tiberius, amikor i.e 37-ben, (67 évesen) Capri szigetére vonult vissza nagyszabású építkezésekbe kezdett. Közel tíz évig innen kormányozta birodalmát. Ittléte sok szörnyű legenda forrása lett, amit gyűlölői, a nagy történetíró Tacitus és Suetonius adtak örökül a világnak. Tiberius halála után aztán a sziget, mint Csipkerózsika, álomba merült. 1826-ban August Kopisch, német festőművész és író: A kék barlang felfedezése Capri szigetén című könyve megírásáig, aki azonban olyan elragadtatással beszélt a Grotta Azzurra szépségéről, hogy a szigetet hamarosan elözönlötték a kor híres festőművészei, írói.

Egy erotikus kisugárzású, buja sziget, szép nőkkel

1875-ben Theobald Chartran, francia festő, a Vanity fair híres karikatúristája (1849-1907) Capri szigetén járva, felfedezett egy csodálatos szépségű 14 éves lányt, Rosina Ferrarát, akinek a neve később a legkeresettebb modellként vonult be a művészettörténetbe. Olajbarna bőre, göndör fekete haja és párducsárga szemei az antik-görög szobrok szépségideáljaira emlékeztettek mindenkit és amikor kiderült, hogy anyai ágon rokona volt a hírhedt török kalóznak, Barbarossának, ez egyenesen őrületbe kergette a művészeket. Pedig az Anacapriban született Rosina, arab-görög vonásaival csupán prototípusa volt az ott élő bennszülötteknek.

Rosina, bájos, ártatlan tündérarcával, “párducszerű” járásával és kreol bőrével hamarosan a sziget szimbóluma lett. Pedig Caprin nem ő volt az egyetlen szép lány, de a külföldi művészek szemében Rosina maga volt a megtestesült szépség, és bujaság. A francia művészek szerint Capri eleve az a fajta sziget volt, ahol a férfi ember óhatatlanul szerelembe esik, mondjuk egy helyi halász lányával majd miután betelik vele, elhagyja. Ez történt Rosinával is.

Chartran felfedezése után a festők versengeni kezdtek a lány kegyeiért. Rosina hamarosan Chartran mellett Edward Vaux-nak és az angol festőnek, Frank Hyde-nak is modellt állt. Az amerikai Sargent, aki az Edward-korabeli luxus és potréfestészet ünnepelt festője volt, 1878 augusztus végén a hőségtől szenvedve, éppen vissza akart térni Párizsba, amikor Frank Hyde üzent neki, hogy nem távozhat addig, amíg nem találkozik a modelljével. Sargent,-aki arról volt nevezetes, hogy figuráit magasabbnak és vékonyabbnak ábrázolta, mint amilyenek a valóságban voltak, remekül vissza tudta adni az illető személy pillanatnyi hangulatát,- nos a forrósággal nem törődve azonnal elindult Hyde házához. Rosina, aki akkoriban 16-17 éves lehetett, már nemcsak “profi” modellnek számított, de szépsége teljes virágában pompázott. Amikor Sargent meglátta, együltében 3 rajzot készített róla. A későbbiekben Rosinát összesen 12 képen örökítette meg, narancs, fehér, halványrózsaszín és sárga színárnyalatokban, de a modellkedésért cserébe csupán egy saját készítésű szobrot nyújtott át a lánynak. Rosina, akkoriban egy belga festő, Alfred Stevens szeretője volt és Jean Benner bostoni festő állandó modellje. Így lett aktív szerelmi életének gyümölcse egy kislány, Maria Carlotta, (1883-ban), akiről azt suttogták, hogy egy herceg az apja, ami azok után, hogy Rosina híres és szép volt, végülis elképzelhető. Az 1880-as évek közepén tehát Stevensszel élt, majd 1891ben, az amerikai festő George Randolph Barse modellje lett, aki nemcsak beleszeretett, de feleségül is vette. 1893-ban Rosina a New York államban lévő Katonah-ba költözött férjével. 40 éven keresztül boldog házasságban éltek, egészen Rosina, 1934-ben bekövetkezett haláláig (76 éves korában tüdőgyulladásban halt meg). Elvesztését férje sohasem heverte ki, és négy év múlva önkezével vetett véget életének. Az egyszerű munkáslányból lett modell képeit ma különböző múzeumokban és magángyűjteményekben lehet megtekinteni.

Frank Hyde: Rosina Ferrara

A homoszexuálisok paradicsoma és híres villák Capri szigetén 

Capri szigete nemcsak az írókat és festőművészeket ihlette meg, de Jacques d’Adelswärd-Fersen párizsi arisztokrata botránya után a homoszexuálisok és leszbikusok szigete. Fersen (1880. február 20.–1923. november 5.) báró, író és költő miután 1903-ban kiskorú diákok molesztálása miatt botrányba keveredett, gazdagsága és rangja ellenére az előkelő párizsi szalonokból kitíltott nem kívánatos személy lett. Ekkor döntött úgy, hogy Capriba költözik nagy szerelmével, Nino Cesarinivel. Extravagáns életstílusa sok írót megihletett, mint pl. Compton MacKenzie-t és Roger Peyrefitte (Száműzetés Caprira). Az utóbbi novella a sziget leszbikus és homoszexuális kolóniájának a szatírája. Talán emiatt Fersen báró háza, a Villa Fersen, a mai napig Capri egyik legtöbbet látogatott turista látványossága.

A brit novellista Compton Mackenzie legtöbb könyvének a színhelye szintén Capri (Szűzies tűz 1927). Az író 1913 és 1920 között élt itt feleségével Faith-tel a Villa Solitaria-ban. A különleges nő (1928) című regényének, Faith leszbikus afférja áll a középpontjában, az olasz zongora művésznővel, Renata Borgattival (aki viszont a biszexuális festőnővel Romaine Brooksszal élt együtt egy ideig). A regény az ún. francia kulcsregény típusba tartozik, ahol Capri neve: Szirén sziget néven szerepel, (Romaine Brooks neve a regényben Olimpia Leigh). A könyv érdekessége, hogy egyidőben jelent meg Virginia Woolf szerelmes levelével, amit Vita Sackville-West, író, költő, kertépítő művésznőhöz írt, valamint Radclyffe Hall angol költőnő, The Well of Loneliness (A magány forrása) című erősen vitatott, polemizáló regényével, melynek híres mondata a leszbikusok elfogadtatásának a kérvényezése: “Könyörgöm, fogadják el létezésünket!” Mondanom sem kell, hogy az akkori prüd társadalom szufrazsettjei mindkét regényt betíltatták, egyedül Mackenzie-t nem perelték be botrányokozás miatt.

Capri a színhelye Somerset Maugham “A lótuszevők” (1945) című novellájának is (ő is homoszexuális volt). A történet narrátora Bostonból érkezik Capri szigetére kikapcsolódni, de miután a sziget szépsége rabul ejti, állását feladja ideköltözik.

Hírességek és paloták

Az első világháború után a nagy olasz költő, Ada Negri és a svéd író-orvos, Axel Munthe népszerűsítette tovább Caprit (Munthe,Tibérius császár St Michele nevű villáját vette meg és építtette át. Erről írt könyvének a címe a St Michele villa története, 1929).

Két évig Makszim Gorkij is a sziget lakója volt, akinél számos híres politikus, művész fordult meg, többek között Lenin is (1908-ban). Itt élt és dolgozott Hajnal János, a milánói dóm és a római templomok világhírű magyar freskó festője.

Pablo Neruda 1950-től száműzetése éveit töltötte itt (az Il Postino című filmben lett megörökítve), Graham Green pedig 1948-tól 40 éven keresztül az Il Rosario nevű villájában alkotott. Claude Debussy francia zeneszerzőt impressionista preludjainak megírásában szintén a sziget hegyei ihlették meg, címe a Les collines d’Anacapri (Anacapri dombjai, 1910). Itt élt Gracie Fields angol énekesnő is, 1934-es dala “The Isle of Capri” Capri nevezetességeiről szól. 1965-ben a francia énekes-dalszerző Hervé Vilard, a “Capri c’est fini” dalban örökítette meg a szigetet. Világszerte nagy siker lett.

A 19. században a természettudós Ignazio Cerio katalógust készített Capri növény és állatvilágáról. Fia, Edwin Cerio, mérnök, író, később Capri polgármestereként, folytatta apja munkáját és több könyvet is írt a sziget élővilágáról. A svéd Viktória királynő kedvenc tartózkodási helye szintén Capri szigete volt. Rose O’Neill, amerikai illusztrátor a Kewpie megalkotója a Narcissus nevű villában alkotott, melyet Charles Caryl Coleman, Beaux Art festő vett meg tőle és így tovább lehetne vég nélkül folytatni a sort, hogy Onassis neje, Jacky Kennedy-Onassis állandóan Capriba járt Ferragamo cipőket vásárolni, Ingrid Bergmant, Greta Garbot (aki szintén biszexuális volt) Liz Taylort mindet rabul ejtette Capri szépsége.

Ma Capri szigete nemcsak a Nápolyba látogató turisták zarándokhelye, de rengeteg celeb kedvenc tartózkodási helye. Itt vett villát magának pl: Mariah Carey, Jennifer Lopez, Albert, Monakkói herceg pedig rendszeres látogatója a szigetnek…

A homoszexuális művészek névsora, akik Capri szigetén éltek huzamosabb ideig: Felsen báró, Christian Wilhelm Allers, Somerset Maugham, E. F. Benson, Alfred Douglas, Robert Ross, Oscar Wilde, Graham Green, Friedrich Krupp, Norman Douglas, Compton és Faith Mackenzie.

 

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s