Truman Capote kultikussá vált fekete-fehér bálja

Posted on Updated on

Amikor 1948-ban megjelent Capote Más hangok, más szobák című önéletrajzi ihletettségű regénye, kilenc hétig vezette a bestseller listát. A siker nem kis részben a könyv borítóján látható fényképnek volt köszönhető, mert Harold Halma félreérthetetlen pózban, féloldalt fekve (maszturbálás közben) fényképezte le az írót. A közvélemény szerint ez nyílt támadás volt a jó ízlés ellen. A fotó azonban vagy éppen ezért, rendkívüli hatást gyakorolt a későbbi pop art ikonra, a fiatal Andy Warholra, aki ettől kezdve rajongói levelekkel bombázta Capotet, és New Yorkba érkezve azonnal meg akart ismerkedni vele.

Capote karrierjének következő állomása az Álom luxuskivitelben c. kisregény volt (film is készült Audrey Hepburn és George Peppard főszereplésével). Ezt követte a Hidegvérrel című dokumentum regény, amit egy 1959-ben megtörtént, kegyetlen gyilkosság ihletett meg (1967-ben Richard Brooks filmesítette meg). A könyv megírásához az író alapos kutató munkát végzett, még a helyszínre is elutazott, barátnőjével Harper Lee-vel, hogy az időközben letartóztatott gyilkosokkal interjúkat készíthessen a börtönben. Pontosan 7 év múlva, 1966-ban lett kész a regény mai, végleges változata, ami már a megjelenése pillanatában nagy sikert aratott, mind a közönség, mind a kritikusok körében, így Capote elérkezettnek látta az időt, hogy régen dédelgetett álmát végre valóra váltsa, azaz egy olyan nagyszabású partyt rendezzen, amilyet még nem látott a világ. Amikor kiszivárgott a hír, a leghíresebb sztárok megrohamozták Capote házát, mert személyesen akartak meggyőződni róla, hogy a meghívottak listáján lesznek-e vagy sem. Pedig lehet, hogyha előre tudták volna, hogy Capote megvetése jeléül álarcba fogja kényszeríteni a világ politikai, művészi stb. elitjét, akkor talán nem törték volna annyira magukat.

Vitathatatlan, hogy Truman Capote-t már Az álom luxuskivitelben című kisregénye  a leghíresebb írók közé katapultálta, s amit nagyon kevés művész ér el pályafutása során, ő már fiatalon elérte. Egy biztos, hogy Capote könyveinek a témája annyira új és érdekes volt, hogy még az irodalom nehézsúlyú bajnoka, Norman Mailer sem tudott szó nélkül elmenni mellette: “Capote egyszerűen generációm legtökéletesebb írója.” Maga Capote később a sikeréről úgy nyilatkozott, hogy igaz, hogy az Álom luxuskivitelben fordulópontja volt írói pályáfutásomnak, de tudom, hogy szakmailag még korántsem értem fel írói karrierem csúcsára –“egy alabamai senkiként most ott tartok, hogy már tudom hová akarok kilyukadni”- hangoztatta. “Feltételezhetőleg ez a másik könyvem meg fogja közelíteni az előzőt. Legalábbis stratégiailag.”

Ez a másik “új könyv”, a Hidegvérrel volt, amivel valóban elérte azt amit akart, mert a könyvet, megjelenéstől kezdve vagy zajosan ünnepelték, vagy támadták, mindenestre évekig ugyanolyan végletes érzelmeket váltott ki az olvasókból, mint a megjelenésekor, s ezzel felkerült a minden idők legtöbbet vitatott könyveinek a listájára. Ami azonban fontos volt Capote számára, hogy a könyv sikere kapcsán végre valóra válthatja régi álmát, az Évszázad báljának a megrendezését.

Az író, miután 1966 elején végleg eldöntötte, hogy megrendezi mesterművét, a bált, belekezdett a szervezésébe. Első problémája az volt, hogy hogyan ünnepelje nyíltan önmagát, úgy, hogy a beképzeltség gyanújának a halvány árnyéka se essen rá? Hosszas tipródás után arra a következtetésre jutott, hogy maga helyett keres egy megfelelő személyt. Választása a The Washington Post főszerkesztőnőjére, egy szép és előkelő hattyúra (így nevezte a celebeket) esett, név szerint Katharine Graham-re. “Amikor Truman felhívott júliusban és közölte velem, hogy: Azt hiszem Kathe, szükséged van egy kis vidámságra, rendezek egy partyt a tiszteledre! Először meglepődtem, már éppen kezdtem meghatódni, amikor a beszélgetés során rájöttem, hogy Truman amúgyis rendezni akart egy partyt saját magának, én csupán jó ürügy voltam hozzá”.

És Kathe fején találta a szöget, mert Capote mint üzletember, jól tudta, hogy a bál kitűnő alkalom lesz nemcsak az önreklámozásra, de egyúttal potenciális vevők szerzésére, és a meggazdagodásra is. De hogy találja meg a megfelelő eszközt a kicsit sikamlós, sexy partyhoz? Életében először a pénzforrás nem jelentett akadályt, így felgyorsultak az események. Hamarosan beszerzett egy fekete-fehér könyvet és a következő 3 hónapot azzal töltötte, hogy Eleanor Friede uszodájában lubickolva, megpróbálta elkészíteni a meghívottak listáját. Ettől kezdve mindenhová magával cipelte a könyvet, és azzal szórakozott, hogy hol hozzátett, hol kitörölt neveket a listáról, miközben a Fekete-fehér bál híre futótűzként terjedt. Capote tehát máris elérte amit akart, sikerült felcsigáznia az érdeklődést, s amikor egy-egy potenciális vendég érdeklődni kezdett, hogy vajon a meghívottak között lesz-e vagy sem, Capote így válaszolt: “Well, well, well talán a meghívottak között leszel, talán nem!

A november 28-i bált 16 kisebb privát vacsora előzte meg, (Capote barátai állták a cehet), ahol megannyi celeb, politikus szabályosan könyörgött neki, vagy megzsarolták, hogy a meghívottak között legyenek. Voltak akik üldözőbe vették, telefonon zaklatták, olyannyira, hogy végül Capote pár hónapra a város elhagyására kényszerült. De miért volt ez a bál olyan fontos társadalmi esemény? -kérdezhetnénk. Az ok egyszerű, mindenki tudta, hogy a bál nem egy közönséges bál lesz, hanem “a TÁRSADALMI MEGBECSÜLÉS nagy napja” csupa nagy betűvel. Az eklektikusra sikeredett listáról a kritikusok rövid, de velős véleménye az volt, hogy Capote 500 barátra és 15,000 új ellenségre tett szert.

Az évszázad bálja

A bál színhelye a Plaza Hotel nagyterme lett, egyrészt mert az írót gyengéd szálak fűzték a Plazához, (az első novellája: A nyári átkelés, Summer Crossing, cselekménye a Plaza ebédlőtermében játszódott) másrészt mert itt volt az egyedüli tisztességes bálterem az egész városban. A dekorálásához Capote egy Evie Backer nevű dizájnert bérelt fel, aki a United Nations Plaza berendezésével vált híressé. A bálterem fehér-arany színű falát az író eredetileg nehéz vörös drapériával akarta bevonatni, de végül Backernek sikerült lebeszélnie róla, de hogy a vörös szín mégis szerepet kapjon, vörös terítők kerültek az asztalokra és virágok helyett, az arany gyertyatartókon piros színben pompázó szárcsagyökérindák tekergőztek (piros bogyós kúszónövény lsd a képen). A menü, amit pontosan éjfélkor szervíroztak, rántottából, kolbászból, spaghettiből, olasz paradicsomszószos húsgolyócskákból, csirkevagdaltból, apró süteményekből, tortákból állt, (mai szemmel eléggé snassz volt a menü) röviden a Plaza specialitásaiból, melyek Capote kedvenc ételei voltak. Az alkohol nagymennyiségű fogyasztójaként Capote gavalléran gondoskodott az italról, csak 450 üveg méregdrága Taittinger pezsgő folyt le a vendégek torkán aznap este. A bál végső összege $16,000 volt.

Az est nyitányáról a The New York Times a következőket írta “Hatalmas a torlódás New Yorkban, milliókat érő autók suhannak hangtalanul, benne frissen festett, eszményi frizurákkal, selyembe-bársonyba csomagolt testű próbababák ülnek, méregdrága ékszerekkel a nyakukban, s amikor a sofőr megkérdezi tőlük, hogy hova vigye őket, mindegyik suttogva mondja be, hogy Truman Capote báljára, a Plazába”. A hotel bejárata előtt fotósok, riporterek, kritikusok élesre töltött vakukkal várták a Cadillacből kilépő sztárokat, s miközben a vörös szőnyegen végigvonultak, szellemes vagy kevésbé hízelgő, közönséges megjegyzésekkel illették őket. Ezután következett a meglepetés, Capote “merénylete” az arisztokraták ellen, a bejáratnál álarc gyűjtemény várta a vendégeket, melynek viselete kötelező volt az est folyamán. De bosszúszomját nem sikerült kielégítenie, mert a hölgyek kifejezetten élvezték, hogy az arcukat álarc mögé kell rejteniük, sőt mi több ezt az egész dolgot kifejezetten izgatónak, szexis játékként könyvelték el. A férfiak viszont, az első adódó alkalommal megszabadultak a maszkjaiktól. Egyedül Andy Warholnak, Capote cimborájának volt megengedve, hogy saját “képével” mászkálhasson a tömegben.

Norman Mailer, aki szintén a meghívottak között volt, denevérszerű lebernyegében nagy feltűnést keltett, s amikor egy áldozatra leső riporter provokálni akarta Capote: Hidegvérrel könyve kapcsán, hogy mit szól hozzá, hogy Capote mekkora reklámot csinált magának? Mailer frappáns válasza az volt hogy, “Ez is azt mutatja, hogy nem én vagyok a legnagyobb tolvaj Amerikában.” .

Az est legnagyobb sztárja végül Frank Sinatra lett, aki már érkezése pillanatában átvette az irányítást. Csípős megjegyzéseivel mindig sikerült magára vonnia a figyelmet, pl. finoman elküldte a fenébe a Washington Post újságíróját Suzy Knickerbocker-t, akinek irónikusan azt mondta, hogy- “Egyáltalán nem értem, hogy hogyan ismeri fel mindenki azonnal Mia Farrowt a maszkjában.” Suzy nem vette a lapot és komolyan vette, -“Talán a hajviselete miatt, Frank?” Arra célzott, hogy Mia Farrow ugyanolyan frizurát viselt, mint a Rosemary’s Baby című filmjében. Nem vette észre, hogy Frank csak ugratta.

Később Sinatra nemcsak az asztaltársaságát szórakoztatta, (miután gyorsan elfoglalta a pódiumhoz legközelebb eső asztalt, ahonnan mindenki jól láthatta, hallhatta) azzal, hogy hangosan elkurjantotta magát, hogy de hiszen itthon vagyok, mert ismerem az összes pincért a Plázában,”  hanem miután a fiatal feleségét elküldte táncolni (Mia Farrow 21 éves volt Franky meg 50), beállt pincérnek, és persze egyfolytában ivott. A személyzet élvezte a játékot és hálából gondoskodott róla, hogy egy üveg Wild Turkey, Frank kedvenc itala, mindig kéznyújtásnyira legyen tőle.

Capote nagy csalódására Sinatra vetett véget az estélynek is, amikor hajnali 2:45-kor felállt, majd hangosan odaszólt a haverjainak, hogy most már ideje hazamenni. Capote odarohant hozzá és könyörgött neki, hogy maradjon még, mert tudta, hogy Frank távozása a bál végét jelentheti. De Franky hajthatatlan volt, ugyanis Capote nem tudta, hogy már előző este helyet foglalt magának a kedvenc bárjában a Jilly’s-ben, s a bál után ott akarta folytatni a tivornyázást. Sinatra távozása után oszlani kezdett a tömeg, s hajnali fél 4-re véget ért az évszázad bálja. (Többen követték Frank Sinatra példáját és New York éjszakai bárjaiban folytatták a tobzódást).

A vélemények később megoszlottak azzal kapcsolatban, hogy Truman Capote 1966-os Fekete-Fehér báljával elérte-e a kívánt hatást. Egy biztos, hogy soha többet nem került sor még egy ilyen partyra, amiről ennyit beszéltek volna. Truman Capote az estély végén azt nyilatkozta a riportereknek hogy, “Minden úgy történt ahogy terveztem. Egy szép estét töltöttem együtt a barátaimmal.” -Ami, ha belegondolunk elég nagy karrier egy szegény, Alabamából érkezett ifjú számára, különös tekintettel arra, hogy 1966-ig még senki sem rendezett hasonló, nagyszabású estélyt.

Fekete-fehér retró partyk

Capote újságíró barátja, Dominick Dunne a 10. házassági évfordulója alkalmából, már 1964-ben rendezett egy Fekete-Fehér partyt, ahol Capote is a meghívott vendégek között volt, azidőtájt már javában dolgozott a Hidegvérrel című dokumentum regényén. Capotet valószínüleg megihlette a My Fair Lady-ből jól ismert ascoti lóverseny jelenete is, ahol a hölgyek és az urak fekete-fehér ruhákban pompáztak.

Yasmin Aga Khan hercegnő 1991-ben Capote Fekete-Fehér báljának a 25. évfordulóján rendezett egy bált a Tavern on the Green nevű hatalmas sátorban. A jótékonysági esten 1.4 millió dollár folyt be az Alzheimer kutatással foglalkozó intézetek számára.

A Christie’s aukció ház 2006-ban, a Plaza Hotel árverése alkalmából egy retro partyt rendezett. A Fekete-Fehér bál mintájára a Rockefeller Centerben, ahol Capote dressz kódja szerint mindenki fekete-fehér ruhát viselt, a menü, a programok minden ugyanaz volt, még Peter Duchin zenekarát is felbérelték, akik annak idején a zenét szolgáltatták.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s