Nincs karácsony német díszek nélkül!

Posted on Updated on

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Amikor öt évvel ezelőtt első ízben ünnepeltem a karácsonyt Münchenben, meglepett a karácsonyi díszek szokatlan, sokszor giccsesnek tűnő kavalkádja. Először a karácsonyt megelőző adventi vásárokban láttam a diótörőket, erdei lámpással világító emberkéket, (amik még ízlésesek is voltak) később a nagy áruházakban felfedeztem az üvegből készült perecek, söröskriglik mellett (ahol mellesleg óriási területen, külön szinteket szentelnek a karácsonyi díszeknek) a nem éppen karácsonyi témájú üvegfigurákat mint pl az uborkát, kukoricát vagy fokhagymát.

 A minap pedig a Ludwig Beck nagyáruházban járva néhány Viktória-korabeli díszre bukkantam. A színes és aranyozott apró tárgyak, flitteres csillogás, azonnal a Dickens novellákból ismert nosztalgikus világot varázsolták elém, a cukros tölcsérek, medállok, apró dobozkák, üveggömbök mellett pillangók, régi vágású Télapók néztek vissza rám. Hát egy biztos, hogy a karácsonyi dekoráció iránti lelkesedés a 19. század közepétől a német Albert hercegnek köszönhetően hirtelen kolosszális méreteket kezdett ölteni. 1846 amúgy is rengeteg változást hozott a technika és a tudomány terén, ami beszivárgott a divat és az ízlés világába is. Az új karácsonyi díszek megjelenéséről az 1846-os londoni Times decemberi száma adott hírt először, a képen jól láthatóak Viktória királynő mellett-fölött az új díszek, Albert herceg Németországból hozatott üveggömbjei s a gyertyák helyett az elektromos égők. A fotó szenzációként járta be az egész világot. Kétségtelen, hogy Albert herceg nagy érdeme volt, hogy a német hagyományokat meghonosította a windsori kastélyban, Viktória pedig, aki imádta férjét, gondoskodott róla, hogy a német szokások előtérbe kerüljenek az angolokkal szemben. Az arisztokrácia azonnal utánozni kezdte a királyi udvart, így jött divatba a karácsonyfa üveggömbökkel való dekorálása, nemcsak Nagy-Britanniában, de később az Egyesült Államokban is. A következő 60 év alatt aztán valóságos forradalom tört ki a karácsonyi díszek és dekorációk terén. Míg 1840 előtt a dekorációk nagy része friss gyümölcsökből (almából, narancsból), aranyra festett dióhéjból, mogyoróból és egyéb ehető édességekből állt, Albert herceg, a híres német üvegfúvó üzemből, Lauschából szebbnél-szebb gömböket, Drezdából pedig bádogból és viaszból készült apró babákat, pici bútorokat, hangszereket rendelt. Eredeti példányaikért ma vagyonokat fizetnek a gyűjtők.

Ha régi 19. századbeli karácsonyi képeslapokat, dokumentumokat nézegetünk, felismerhetjük a kor eklektikus stílusjegyeit. Az akkori díszek nagy része még krómlitográfiával készült, a maradék anyagokból, zselatinnal, ragasztóval összeállított tárgyak, vagy apró gyümölcsök, állatfigurák, gyerekek, fiatal asszonyok, angyalok, Télapó-Mikulás figurák voltak a kor kedvelt motívumai. Az 1850-es évek végére divatba jött albumokba rendezni az aranyozott papírmasé figurákat, s Albert hercegnek hála, a papír díszek mellett, a Drezdából érkezett vékony ezüst vagy aranyfüsttel bevont kartonpapírokból préselt madarak, lepkék, szünidővel kapcsolatos motívumok is megjelentek mint pl. a korcsolya, a szánkó, a hóember és a fenyőfa. Amikor a Viktória korszak 1901-ben, Viktória királynő halálával véget ért – néhány dísztárgy, csecsebecse is sírba szállt vele.

De térjünk vissza a német karácsony díszeire, mert kétségtelen, hogy a németek terjesztették el a nem ehető díszek divatját. Míg az amerikaiaknál a pattogatott kukorica, a cranberry füzérek, perecek voltak a népszerűek, a szláv népeknél meg a festett tojások és szalmavirágok, addig Németországban az üvegdíszek. Az iparosok először viaszból készült díszekkel kísérleteztek, de amikor kis idő elteltével kikísérletezték az üveg-kvarc technikát, a karácsonyi vásárokon megjelentek az üvegdíszek, melyek nagy előnye az volt, hogy a következő évben újra lehetett használni őket. Az eleinte higanyból vagy ólomból készült díszeket később egy ezüstnitrát és cukros víz keverékéből készült anyag váltotta fel. A nem ehető díszek elterjesztésében egyébként nagy szerepe lett az amerikai olcsó áruház láncolat koronázatlan királyának F. W. Woolworth-nak, aki miután hallott a német csodadíszekről, 1880-ban a lauscha-i üvegdísz készítő üzembe látogatott, ahol annyira lenyűgözte a karácsonyi díszek tárlata, hogy hamarosan állandó megrendelője lett a gyárnak. Mellesleg az üvegdíszek eladásából további milliárdokat keresett.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s