Három pop-rockrajongó portréja

Posted on Updated on

Mindig próbáltam megérteni a focirajongók, zene őrültek lelkivilágát, akik képesek ölre menni sztárjaikért, de lehet, hogy csupán gyűlölöm a tömeget, ezért nem megy a dolog nekem, pedig Isten bizony irígylem őket, hogy nem fogja el egyiket sem a fizikai rosszullét, ha lökdösik, összepréselik. Nos ez én vagyok, de akikről most szó lesz, ők teljesen mások…

Az Omega hívő

Réka, nevezzük csak így az első rajongónkat, aki ma neves pszichológusként dolgozik Brüsszelben és kb. a 50-es évei végefelé járhat. Szóval Réka, valaha egy elit, rózsadombi gimibe járt Budapesten, zene és olasz tagozatra, ugyanoda, ahol Rátonyi Hajnalka, Udvaros Dorottya, Katona Klári, Dés Laci, Szirtes Ági koptatta az iskolapadot. Ott fertőződött meg ő is a rock zenével. Réka elmondása szerint a történet úgy kezdődött, hogy a 70-es évek elején, a gimnázium ének tagozatos diákjait szerepelni hívták, a TV akkori népszerű pop-rock műsorába a Halló fiúk, Halló lányokba. Ez a Juhász Előd vezette-konferálta zenei program, akkoriban az egyedüli pop-rock műsor volt Magyarországon. Nos a dal, amit be kellett tanulniuk, a jól ismert Omega klasszikus kórus betétje, a Fegyverkovács dala volt. Réka, azon a bizonyos tavaszi délelőttön, amikor belépett diáktársaival a Magyar TV szentélyébe még nem tudta, hogy mekkora hatással lesz ez a nap későbbi életére. Miután bekísérték őket a studióba, elhelyezkedtek a pódium mögötti emelvényen, megkezdődött a felvétel:

„A csapó indul! üvöltés után kigyulladtak a piros lámpák”-meséli Réka egy kis brüsszeli kávéházban, a Luxemburg téren, közel az EU Parlamenthez-„Viselkedjetek természetesen,- jött később az újabb utasítás,-adjátok önmagatokat, de semmi zrí- oké?” Oké rendben, gondoltam, de amikor megláttam Harangozó Terikét gombafrizurájában, hófehér, akkor rendkívül menőnek számító nadrágkosztümjében, láttán olyan éles hangon vísítottam fel, mint egy szopósmalac. Még én is megijedtem a saját hangomtól, de Terike, klassz, tiszta hangja, kedves, intelligens egyénisége ellenére nálam ő nagyon nem a rock kategóriába tartozott, mert virágénekeivel jobban beleillett volna a Röpülj pulyka (igazi címe Röpülj páva) szintén nagy sikerű vetélkedőjébe, mint ebbe a műsorba, mert a rock “sztárok” között paródiaszerűen hatott. Nos Terike után aztán végre jöttek a nagymenők, Zalatnay Cini, miniruhájában, rövid, szemébe fésült frufruval, a mai emósokhoz hasonlóan, az Angliából hozott hajspraytől, olyan haptákban állt minden hajaszála, hogy még egy tornádó se tudta volna összekócolni, de ez semmi volt ahhoz képest, amikor begördült az Omega a pódiumra. A tesztoszteron színtet érezni lehetett a levegőben. A szőke, hosszú sörényű Kóbor láttán olvadozni kezdtünk a gyönyörtől, mit olvadozni, már-már cseppfolyós állapotba kerültünk, amikor a dobos elkezdte hányni-vetni-dobálni magát-és akkor jöttünk mi a kórus. Úgy énekeltünk, olyan lelkesen, mint megannyi hősszerelmes, annyi érzelemmel harsogtunk, hogy az Északi sark is megolvadt volna, ha ott kerül sor a felvételre. Frenetikus volt.

„Egyébként Demjén Rózsi volt az utolsó fellépő, rövidszárú, elölcipzáros overállján nagy igyekezetében, a cipzárját annyira lehúzta, hogy a fanszőrzete is kilátszott. Mi csajok, csak kiröhögtük, mert minden volt csak nem szexi és különben is nem láttunk mást csak az Omegát, őket bámultuk egyfolytában és amikor a fináléra visszatértek, olyan mámorosak, kelekótyák voltunk, mint akiket bedrogoztak”.-folytatta Réka.

„És mi történt ezután?”–kérdeztem tőle. „Nos pár évig még eljártam az Eötvös klubba, a Műszaki Egyetem E klubjába, ott csápoltam az első sorban a többi Omega fan között és mindig heves indulatba jöttem, ha valaki kritizálni merészelte őket, mert megvetettem minden Illés együttes vagy Metró rajongót, a fahangú Zoránnal az élen (bocs, de ez a véleményem). Aztán 23 évesen Bécsben megismerkedtem egy osztrák építészmérnökkel és egy év múlva hozzámentem. Azóta külföldön élek, de amikor megtudtam a 90-es évek közepén, hogy az Omega Németországban koncertezik kivettem egy szabadnapot és elmentem megnézni őket. Végigbőgtem az egész koncertet. Nos ez így egy kicsit túlzás, de többször meghatódtam. Mint pszichológus, később ezt úgy dolgoztam fel magamban, hogy talán mert mindig is énekesi karrierről álmodoztam és a tudatalattim éppen akkor fogta fel, hogy mit is veszítettem.

Egyébként, amikor valamelyik vasárnap a you tube-on megtaláltam a régi Omega felvételt, azt a bizonyos dalt, a férjem átszólt a másik szobából, hogy ugye a kórusban ott énekelsz te is? Megesküdött rá, hogy felismerte a hangomat! És az emlékek hatására ismét könny szökött Réka szemébe.

A Koncz Zsuzsa rajongó

Az 50 évével egy mai tinédzser szemében ő is őskövületnek számít, nevezzük csak Annának az illetőt, aki valaha saját személyiségét elrejtve Koncz Zsuzsaként mozgott és élt a nagyvilágban. Pedig külsőleg csak annyiban hasonlított rá, hogy rettenetesen vékony volt, már-már betegesen törékeny, sokszor azt hitték, hogy szülei Vietnámból adoptálták. Nem volt szép, inkább csúnya, se barátságos, amolyan bogáncsvirág kisasszony, kevés embert engedett közel magához. Egyke gyerekként, nehéz gyerekkor után, gimnáziumi tanár lett belőle. A diákok szerették és tisztelték, távolságtartó viselkedése és nagy tárgyi tudása miatt, így már fiatalon tekintélyt szerzett magának. A tanítványok akkor kezdtek Koncz Zsuzsa relikviákat, ereklyéket vásárolni neki, amikor rövid haját megnövesztette és ugyanúgy kibontva hordta, mint nagy ideálja. Nem volt olyan koncert, amin ott ne lett volna, nem volt olyan dal, amit ne ismert volna, egyszerűen Koncz Zsuzsa bűvöletében élt, s amikor egyszer egy koncert után rengeteg vodkát ivott, felhívott telefonon és a bizalmába avatott. Ekkor tudtam meg, hogy az apja alkoholista volt és fiatalon felakasztotta magát. Azt is bevallotta, hogy mindig attól retteg, hogy ő is úgy fogja végezni, mint az apja. Nem tudom mennyit ivott, de egyszer, amikor már a tanár-diák hierarchia megszünt közöttünk, azt mondta, hogy minden nap szüksége van egy üveg vodkára. Később rájöttem, hogy számára Koncz Zsuzsa dalai jelentették a józanságot, a tisztaságot, az élet bölcsességet, a megnyugvást. Azóta annyit tudok róla, hogy a harmincas évei végén férjhez ment és szült egy kisfiút..tehát happy end..

ja, és még mindig rajong Koncz Zsuzsáért, de a haját levágatta.

A Vincze Lilla rajongó

Hilda ma általános iskolai tanítónő, a legfiatalabb rajongó a 3 pop rock “fan” közül. Könnyű dolgom volt vele, mert rendelkezésemre bocsájtotta egy cikkét, amely az Éjvarázs című újságban jelent  meg: -“Ott kezdődött, hogy egyszer voltam egy Napoleon Boulevard koncerten, az első sorban tomboltam végig az előadást. Aztán mondtam a többieknek, hogy ezek után nem lehet csak úgy haza menni, levezetésként igyunk meg valamit a közeli étteremben. Kis idő múlva megjelent a zenekar vacsorázni. Köszöntek nekünk, mert felismertek minket. Mikor haza indultunk, az egyik fiú megkérdezte, meginnánk-e velük még valamit. Naná, hogy mentünk. Lilla mellé kerültem az asztalnál, és egész este beszélgettünk, címet cseréltünk, és onnantól beindult a levelezés és az időnkénti találkozgatás.

Közben J. Katival zenélgettünk (osztálytárs), és néha megmutattuk Lillának, mit csinálunk. A két történet ott folyik egybe, hogy mikor megszűnt a Napoleon Boulevard, és Lilla magára maradt a gitáros fiúval. Nem volt szövegírójuk. Így szólt nekem, hogy mi lenne, ha megpróbálnánk… Három lemezen dolgoztam vele, plusz két válogatás albumban.
 IDŐGÉP’89
1989. tavasz, talán április. A lemezbolti eladók már előre mosolyognak, még mindig azt hiszik, valami őrülttel állnak szemben, aki naponta megkérdezi: Vincze Lilla szólólemeze megjelent-e már? Honnan is sejthetnék, hogy biztos forrásból értesültem – március óta tudom, hogy erősen várni kell. Ahogy újra hallgatom a lemezt, mindenféle mozaikképek ugranak be. A lemezbemutató… Első sor, ahonnan tisztán kivehető Lilla apró intése a dobok elől. Néhány kocka a koncertről. És a végén, mikor már kifelé halad a tömeg, még megszólal a Tangó. Ahogy fölteszem otthon a korongot és megszólalnak az első hangok. Zeng a Tesla…
Öngyilkos szerelem – Jó kis dinamikus kezdőnóta, tele azzal a lendülettel, amivel az ember beleveti magát a szerelembe. Nem hiszem, hogy bármi is változott volna azóta. Kivéve a falakról lekopott lelkesítő szavakat. Ma masszívak a gaffitik.
Tangó – Hihetetlenül aktuális dal a mai napig. Néha pontosan ilyen érzéseim vannak, pedig a fejem lágya rég benőtt, láthatnám igazán, milyen az élet. Ami pedig a szöveg rétegeit illeti, az hátborzongató.Mesterien válogatott mondatok.
Megadom magam – kapcsolataink állandó kétségei, nyűgei, vége és kezdete. Így vagy úgy, de még mindig ugyanabban a cipőben járva, e téren hiábavaló bölcsességeinkkel. Aki éppen ebben a völgyben sétál, annak térkép.
No more walls – Az Uram, segíts! angol nyelvű változata. Azt hiszem, az idő nem volt alkalmas még. Mindenki szerette volna, ha ez a zenekar külföldön is teret kap. Nagyon szurkoltunk nekik a Midemen is. Hallgatni viszont nagyon izgalmas volt az eredeti után.
Kudá igyjot áná? – Zenei fricska a világ orrára. A jelentősége egészen más volt akkor és más most. De örültünk neki, hogy ezt is lehet… Meg persze húsz évesen őrültködni is jól lehetett rá. A szöveget nagyjából mindenki kötelezően tudta…
Változz velem! – A Tangó mellett a másik aktuális. Semmi sem állandó – kivéve a változást. Kicsit pesszimista, de mindenképpen helyén való. Gyönyörű fuvolaszóló. És gyönyörű a capella befejezés.
Nem kell a zászló – Az egyik legnagyobb dal a lemezen. Még mindig olyan hatása van, hogy az embert szinte letaglózza. Borzongató a feszültség, a robbanás előtti csönd. A legrosszabb, hogy egyáltalán nem vagyunk túl rajta… Bár úgy se lenne jobb.
Iván, ami történt..– Vicces, kedves, könnyed. Történt, ami történt, örömmel intettünk búcsút, nem volt fájó a szakítás. Akkor már bátran szerethettük Ivánt – ahogy imádtuk Szását is – megfelelő távolságból. Az olasz halandzsa perlekedés még mindig mosolyra késztet, és roppant tetszik. Lilla punk zene iránti vonzódásának lenyomata.
Te nekem nem hiszel, én neked – Erről a lemezről ez a dal áll a szívemhez legközelebb. Újabb mozaikkép Lillával való első találkozásunkról. Beszélgettünk, és sok egyéb mellett megemlítettem egy dalt, amit még a legelső Napoleon Boulevard turnén játszottak, bár a lemezen nem volt hallható. Nina Hagen énekelt hasonlóakat akkoriban. Nagyon tetszett nekem, de a zenekar döntése alapján fiókba került. Aztán valahogy kinyílt a fiók, és a szólólemezen helyet kapott. A stúdió változtatott az előadásmódon- örülök, hogy hallhattam élőben az eredetit!de még így is nagy kedvenc. Sose fogom megkérdezni, vajon az a beszélgetés számított- e valamit a dal sorsában,inkább csak úgy kérdezés nélkül hiszem, hogy igen..
Egyszerű jövő – Ez a dal pontosan leképezi az akkor időket. Érzések, történések, egészen konkrét dolgok, amik a mindennapjaink voltak. Szeretem benne a gitárokat.
Védd magad! – Azt kell mondanom, örökzöld. Minden időben, minden kapcsolatban,
akkor is, most is…Csodálatos zene, szöveg, előadás. Olyan finom, mintha csak egy sóhajból született volna. Nem véletlen, hogy a SYMA csarnokban is elhangzott. Kicsit furcsálltuk, hogy egy jól prosperáló zenekar teljes egyetértésben kiad egy szólólemezt az énekesüknek ahelyett, hogy saját új anyaggal jelentkeztek volna. De ismerve a mai zenei munkásságukat, ezen egyáltalán nincs mit csodálkozni. Akkor is nyújtogatták a csápjaikat mindenféle újdonságok és kísérletezések felé, és ha tartani is kellett a kiadók által elvárt Napoleon Bld irányt, megtalálták a rést, ahol át lehetett juttatni egy-két másféle izgalmas dolgot. Mi, rajongók pedig csak nyertünk mindezzel- akkor is, azóta is.
Hilda, 2008-tól Vincze Lilla rajongói által készített, Éjvarázs című (egy évben 4-szer megjelenő) lapjának szerkesztő munkatársa, emellett költő, dalszövegíró, bábszínművész és tán jövőre, ha a kiadó is úgy akarja megjelenik az első verses kötete.

Drukkolunk neki…

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s