Flórián, egy bajor hegedűkészítő portréja

Posted on Updated on

Mittenwald 0132007. március 17-e volt, Szent Patrick, (kr sz. 385 körül született) az írek védőszentjének a napja, s mivel Münchenben nagy hagyománya van ennek az ír pirosbetűs ünnepnek, miránk is átragadt a lelkesedés. Először az Odeon térre mentünk a zenés felvonulásra, este pedig a Hauslerhofban folytattuk az „őrjöngést”.

Amikor a hallbergsmoosi spárgaföldek kellős közepén feltűnt egy hatalmas kivilágított tömb, tudtuk, hogy jó helyen járunk. Az előadás fél 8-kor kezdődött, de a valaha hombárként használt óriási helység előtt már negyed 8-kor, többezer ember tolongott, ennek ellenére, csodával határos módon, (Szt Patrick megsegített minket) sikerült egy asztalt találnunk, egy középkorú házaspár mellett. Épphogy elhelyezkedtünk megszólaltak a fanfárok, kezdetét vette a szent Patrick nap. Az ír erdő istennő Flidais földi táncosai (lord of the dance) egymás után léptek színpadra. A közönség mint megannyi manó (Paddy), vizitündér és erdei kobold, zöld jelmezben, háromlevelű lóhere sapkában csápolt. A táncprogramok után egyéni szólisták következtek, de éppen akkor, amikor egy hegedűs ikerpár (2 lány) lépett a pódiumra, a középkorú házaspár felállt és távozott. Helyüket 2 fiatal fiú foglalta el.

Az ikerlányok belekezdtek a hegedűduóba, s mint megkettőződött Paganinik, hol egy vonat zakatolását utánozták, hol pedig madár csicsergést. Csak arra lettem volna kíváncsi, hogyha zenei párbajt kellett volna vívniuk egy magyar cigányprimással vajon akkor is ők kerültek volna-e ki győztesen? A közös tánchoz még nem volt kedvünk, mert -Nem ittunk még eleget!-mondta a férjem angolul a 2 srác nagy derültségére. Később kiderült, hogy Flórián és Christophe, a hegedűsök miatt jöttek ide, ugyanis mindketten nagy rajongói voltak nemcsak az ír húros hangszereknek, hanem ők maguk hangszerkészítő mesterséget tanultak! Milyen érdekes, hogy ilyen ritka foglalkozást választottak-állapítottuk meg a férjemmel, majd Flórián- ez volt a barnahajú fiú neve elmondta, hogy Mittenwaldban járnak szakiskolába. Ha megkapják a diplomájukat, még 2 év és kiváltják az iparengedélyt. Közben újabb tánccsoport lépett a pódiumra, egy skót dudás kíséretében. A 3. órában azonban jóból is megárt a sok jelszóval szedelőzködni kezdtünk, amikor felálltunk, Flórián azt mondta, hogyha nagyon érdekel minket a hegedűkészítés csínja-bínja, látogassuk meg őket egyszer Mittenwaldban. E-mail címek kicserélése után megígértük, hogyha arra járunk felkeressük őket.

2010. május közepén a metróban felfedeztem Flóriánt! Na nem egészen őt! Mert Flórián nem volt ott személyesen, csak egy hírdetés, mely a 6. Nemzetközi húros hangszerkészítőversenyre hívta fel München lakosainak a figyelmét. Na ez érdekes lehet, s mivel 5 évig tanultam hegedülni, hirtelen elfogott a nosztalgia meg a kíváncsiság az egész dolog iránt. Kiváló alkalom, hogy meglátogassuk a barátainkat, mondtam este a férjemnek és miután ellenőríztük az interneten a programot, elintéztük a hivatalos jegyfoglalást. Május 3o-án-reggel elindultunk Mittenwaldba. A város 16-km-re volt Garmishtól Oberbayern mellett. Mivel a hangverseny és a díjkiosztás csak ebéd után kezdődött, így volt időnk a híres hegedűmúzeum megtekintésére is. Amikor bekanyarodtunk az épület elé, megállapítottuk, hogy márcsak a ház miatt is érdemes volt idáig utazni, mert nem túlzás, de a legszebb épület volt a faluban. Festői környezetben éppen a város közepén.

Mittenwald 105A díjkiosztás és a koncert

A koncertterem előtt beszéltük meg a találkát Christophe-fal és Flóriánnal, s miután kiörvendeztük magunkat, elfoglaltuk a helyünket a múzeum rögtönzött nézőterén, mert láttuk, hogy a fiúk már türelmetlenül várják az eredményhírdetést. A székünkön egy brossúrát találtunk, amiből megtudhattunk minden fontos információt a versenyről és a versenyzőkről, hol élnek, hol dolgoznak, milyen technikát alkalmaztak, eddig elért eredményeikről stb. Egyébként a hangszerkészítő verseny benevezési díja 1oo euróba került, a vonókészítőknek viszont csak 75 eurót kellett fizetniük.

Délután 5 órakor megkezdődött a ceremónia, bevonult a zsűri Mittenwald polgármesterével az élen, majd az ünnepélyes megnyitó után, a zsűri elnöke ismertette a verseny feltételeit: 2o1o-ben 6. alkalommal rendezték meg a húros hangszerkészítő versenyt, a zsűrizés május 17-28-ig tartott, csak azokkal a hangszerekkel lehetett benevezni, amelyek az utóbbi 2 évben készültek, még sehol sem lettek kiállítva, nem voltak díjazva, kézműves darabok, nem mesterségesen öregített színűek, hanem természetes úton (sárkányvér, mandragóra gyökér, tömjén, vagy gyanta által). Mivel a hegedűkészítésnél a legfontosabb az akusztika, a hangzás, ezért a legfontosabb szempont az volt, hogy milyen fából faragták.

Minden hangszerben ellenőrízték a beleégetett nevet, nehogy valaki, más tollával ékeskedjen. Végül a zsűri elnöke ismertette a pontozás szempontjait: a hangszerek mérete, a lakkozás, és a fényezés, végül a hangszer anyaga, hangzása. Amikor kialakítottak egy általános véleményt a hangszerekről, következett a főpróba, a hangzás! Ezt mesterhegedűsök végezték, akik miután kipróbálták a hangszereket, referáltak róluk a zsűri tagjainak. Végezetül a zsűri, a hegedűművészek véleményét latba vetve eldöntötte a helyezéseket.

Eljött a várva várt pillanat. Flórián és Christophe, de mi is feszülten figyeltünk a polgármester minden szavára: 2010-ben, mint minden évben, minden kategóriában három érmet osztottak ki, de a város polgármestere hozzátette, hogy ebben az évben nem született minden kategóriában aranyérem.

Ezután következett a díjkiosztás. Ami meglepett, hogy túlnyomórészt francia, ír, kanadai mesterek vettek részt a 2010-es versenyen és viszonylag kevés volt a német versenyző. Nem akarom itt felsorolni a győztes cselló, hegedű, brácsa, gordonka, lant és vonókészítők nevét, akit érdekel ellenőrízheti az interneten. Akik számunkra fontosak voltak az Flórián és Christophe. Sajnos hegedűkészítésből nem lett 1. helyezett, de amikor meghallottuk Christophe C. nevét, ujjongani kezdtünk! Christophe vonókészítésből aranyérmes lett. Bravó, hurrá, gratulálunk Christophe.

Ezután megkezdődőtt a koncert, az újdonsült hangszerek kipróbálása a neves művészek privilégiuma volt. A koncertről annyit, hogy nagyon szerettem volna ha, Mozart, Haydn, Vivaldi is velünk hallgatták volna mesterműveiket. Felejthetetelen élmény volt.

A hangszerek a koncert után azonnal a múzeumba kerültek kiállításra, a helyezést elért darabokat május 3o-tól júni 5-ig lehetett megtekinteni, vagy megvásárolni. Egy-egy hegedű értéke 8 és 13 ezer euró között mozgott.

PS: első ízben 1989-ben rendezték meg a versenyt, de nem minden évben kerül sor rá, a 2010-est a 2005-ös verseny előzte meg, a következő 2014-ben lesz.

Látogatás a húros hangszerek múzeumában

A több mint 3oo éves hagyományra visszatekintő hangszermúzeum, a húros hangszerek fejlődése mellett, a város történetét is bemutatja. Mittenwald és Füssen (vagy inkább Füssen mellett Mittenwald, Bajorország délnyugati részén az Alpok északi peremén található kis város és szintén hegedűkészítéséről híres) nem véletlen, hogy már többszáz éve az európai hegedűgyártás központja, mert mindkét kisváros az észak-tiroli erdőségek közelében fekszik, ahol az erdő “gondoskodik” a hegedűkészítéshez szükséges alapanyagról a fenyőről, juharról, a lantkészítéshez pedig a tiszafáról. A hosszú tél és a relatív kemény klíma itt nem kedvez a mezőgazdaságnak, így jóformán a fejlett kézművesipar adott csak megélhetést az embereknek Füssenben és vonzáskörzetében. Már a 16. században 20 lant- és hegedűkészítő mester dolgozott a városban, ők alapították meg az első hangszer céhet Európában. (Velencében és Páduában a 16–17. században a hegedűkészítő műhelyek két harmada a füsseni mesterembererek birtokában volt), de nekik dolgoztak a kovácsok és mészárosok is.

Külön teremben róják le a kegyeletet a 18. században élő Matthias Krotznak, (lsd képen 1653-1743) aki fontos szerepet játszott a város életében. Az ő nevéhez fűződik a mittenwaldi hegedűkészítők céhének megalapítása is. Krotz egy szabómester fia volt, 9o évesen halt meg, (úgy látszik a hegedűkészítés konzervál). Az egyébként Füssenből származó ifjú, olasz mesterektől, Pádovában tanulta ki a hegedűkészítés csínját-bínját. 17o3-ban elvette egy szővőmester lányát, Mary Seitz-et, akivel boldog házasságban élt (Griesben) egészen az asszony haláláig, aki a 6. gyerek szülésébe halt bele. Egy év múlva új asszonyt hozott a házhoz, egy özvegyet, aki a saját 3 gyereke mellé még hármat szült a mesternek. A mostmár 12 gyermekre gyarapodott család összes tagja a hegedű és lantkészítésnek áldozta életét. Krotz legrégebbi hegedűje a barokk korból 1712-ből való. A füsseni és mittenwaldi hegedűkészítés a napóleoni háborúk gazdasági nehézségei miatt a 19. század elején hanyatlásnak indult. Mivel a céh szabályai szigorúan korlátozták a szakmában dolgozó hegedű és lantkészítők számát, ezért számos hegedűkészítő kénytelen volt az európai kultúrális központokban, és főúri udvarokban munkát keresni. A hegedűkészítés központja így tevődött át Bécsbe.

A következő termekben a bécsi hangszerkészítők remekműveit tekinthetjük meg, pl Joseph Stos, az 1800-as évektől Antonio Stradivari stílusában kezdte építeni hangszereit. Egyébként ő volt az első bécsi hegedűkészítő, aki hangszereit olasz mintára készítette. A hegedűtest alaprajzául a csiga formát választotta, a fedőlap laposabb boltozata a nagy mester Stradivari stílusát utánozza.

Johann Martin Stoß csellói a mai napig kiváló zenekari hangszerek. Martin Stos 1835-ben adta vissza működési engedélyét, és gyakorlatilag halálával meg is szűnt a hegedűgyártás Füssenben. A hegedűkészítés ezután végképp áthelyeződött Bécsbe, kiváló mestereket kinevelve mint pl Geissenhofot, akinek a névjegye a sötét-vöröses-lilaszínű hegedű volt, de a későbbi hangszereit már világosabb színűre készítette. Hegedűi kiváló hangzásuk miatt, ma is keresettek. A 19. század másik híres bécsi zenészdinasztiája a Hellmesberger család volt. A második generáció képviselője Joseph Hellmesberger (1828–1893), hegedűművész, tanár és karmester volt, az ő nevéhez fűződik a legendás Hellmesberger kvartett megalapítása is. Pályáján végig Lemböck-hegedűn játszott, melyek lakkozása, sárga és vöröses színe miatt ma is különleges hangszernek számítanak. Hangzásukra a kiegyenlítettség, a szép, de nem nagy hang a jellemző, ezért ma főleg kamarazene-hangszerekként keresettek. A Stradivari és Guarneri hegedűk kiváló másolójaként lett híres a lengyel nemesi családból származó Carl Nicolas Sawicki. (Egyébként a bécsi hegedűépítő iskola szoros stiláris és személyi kapcsolatban volt Prágával és a magyar fővárossal is). A későbbi korokból származó hegedűk nagyrésze Stradivari-Maggini-Guarneri-másolatok.  Mivel a húros hangszerek családjába nemcsak a hegedű tartozik, hanem a gordonka, a cselló, a gitár meg a lant is, így a többi teremben ezek készítéséről is szó van (pl érdemes megtekinteni egy olasz gitárművész Lorenzo Frigani 19 gitárból álló gyűjteményét). Végezetül az utolsó teremben negyven hangszerkészítő cég állította ki legszebb termékeit.

köszönet: Király Péternek a bécsi hegedűkészítéssel kapcsolatos információkért

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s